Új kihívások a munkaerőpiacon

n A hivatalos felmérések ugyanis azt sugallják, hogy mindössze a magyar munkavállalók 2 százaléka kíván munkát vállalni az EU25-ök határain belül. Elfelejtettük hozzátenni, hogy a 2 százalék csak a szervezett munkavállalókra érvényes, és az egyéni munkavállalók még további 3 százalékot tesznek ki. Valójában tehát a magyar munkavállalók mintegy 5 százaléka tervezi, hogy munkát vállal az Európai Unió más országaiban.

A tízmillió magyarból 3,2 millió nyugdíjas és 2,3 millió diák nem jön számításba, az önfoglalkoztató vállalkozók sem nyitnak tömegesen cukrászdát Bécsben, marad tehát a mintegy 4 millió munkavállaló: közülük minden huszadik már ma is azt tervezi, hogy az Európai Unió más országaiban vállal munkát.

Hol itt a kihívás?

Bizony ott, hogy a 200 ezer munkavállaló döntő többsége a 18-30 év közötti korosztályból jön, tehát a munkavállalási kedv és terv nem egyenletesen terül szét a munkavállalói nemzedékekben. Ha figyelembe vesszük a 18-30 év közötti korosztály mai tanulási szokásait, mintegy 1 millió fiatal munkavállalóra kell az 5 százalékos külföldi munkavállalási arányt számítani. Ez azonban már nem 5 százalék, hanem 20, így valójában az érintett nemzedékek ötöde tervezi, hogy munkát vállal az Európai Unió más országaiban. A képzettség, a nyelvtudás, a mobilitás és a motiváció nem egyenletesen terül szét a mai munkavállalói nemzedékekben, ezért természetes a munkavállalási hajlandóság erős koncentrálódása.

De miért jelent ez kihívást?

Csak azért, mert az érintett nemzedékek legjobbjai dönthetnek a külföldi munkavállalás mellett, és Pareto megtanított minket arra, hogy a tényezők 20 százaléka legtöbbször az eredmény 80 százalékáért felelős. Ha egy jól képzett, nyelvet beszélő, nyitott és erősen teljesítményorientált fiatal nemzedék ötöde kiesik a magyar munkaerőpiacról, annak beláthatatlan következményei lehetnek a magyar gazdaság teljesítményére. De nem vállalhatnak munkát, mert az EU zárja a munkaerőpiacot, mondhatnánk. Egyrészt csak időlegesen és részlegesen, így a kihívást nem érezzük azonnal, másrészt azokban a szakmákban, amelyekben szükségük van a tehetséges és szorgalmas fiatal munkaerőre, ott - rejtve, nem beszélve róla, de - nyitnak majd. Ne legyenek illúzióink: az altatóorvosokat, nővéreket, szakácsokat, pincéreket, tudományos kutatókat és még nagyon sok más szakma legjobbjait beengedik majd, miközben a szakképzetleneket valahogy mégsem. A tehetséges és szorgalmas fiataloknak kötelességük, hogy a legjobbat hozzák ki életükből, így senkinek semmilyen erkölcsi alapja nem lehet arra, hogy visszatartsa vagy korholja őket. Mégis, a gazdaság felzárkózási képessége felől először veszteség lesz távozásuk. Sokan, talán a többség, visszatérnek, és sokat nyerünk bővülő tudásuk révén, de először érzékeny lesz a veszteség.

Véleményem szerint ez lesz számunkra az európai uniós tagság legerősebb kihívása a következő 5-10 évben, és egyben ez lesz a sikeres gazdasági felzárkózás legerősebb kockázata. Ez a lopakodó munkaerőválság, mint minden válság, új lehetőségeket is nyit. Annál nagyobb lesz az elvándorlás a fiatal és képzett nemzedékekből, illetve annál kisebb lesz a visszatérés, minél lassúbb a gazdasági felzárkózás üteme, és megfordítva. A munkaerőpiac felől egyre erősebb nyomás nehezedik majd a politikára és a gazdaságpolitikára, hogy sikeres legyen, és bevallom, ezt jónak, sőt nagyon jónak tartom. Európa új polgárai a lábukkal szavaznak arról - ráadásul nem négyévente, hanem hetente és havonta -, hogy milyennek látják szülőhazájuk esélyeit, és a mindenkori kormányok nagyon jól teszik, ha úgy figyelnek erre, mint a pénzügyi makroadatokra. A sikeres ország az egyik válasz az új kihívásra.

A másik a magyar munkaerőpiac okos és megfontolt megnyitása azok felé, akik 2004-ben nem léptek be az Európai Unióba. Ismertek azok az uniós nemzeti munkaerő-piaci szabályozások, amelyekkel mi is beengedhetjük azokat, akikre szükségünk van. Be is kell engednünk őket, mert egyre erősödik majd a kihívás.

Tartós kárt okozott azonban a nem létező 23 millió románnal való 2002-es választási riogatás, ezért a politikai és üzleti elitnek meg kell kezdenie a közvélemény felkészítését a tudatos és korlátozott magyarországi külföldi munkavállalásra.