Az áfatörvény és a versenyképesség

Az áfatörvény akkor tölti be jól a funkcióját, ha nem jár adminisztrációs többletteherrel sem az állam, sem a vállalkozók számára; nem jelent többletadóterhet; nem eredményez kevesebb költségvetési bevételt, nem ösztönöz adóeltitkolásra; hozzájárul az ország versenyképességének javításához.

Ennek érdekében a csatlakozással életbe lépett magyar áfaszabályozás tartalmaz olyan egyszerűsítéseket, amelyek jelentős adminisztrációs terhektől szabadítják meg a gazdálkodókat, az érintett vállalkozók számára cash-flow-előnyökkel járnak.

Melyek ezek az egyszerűsítések?

1. Az első és legfontosabb, hogy május 1-je után a közösségen kívüli országokból történő termékimport után az áfát az általános szabályok szerint adózó importőr önbevallás útján rendezi: az import után bevallott adó tényleges pénzügyi teljesítés nélkül is levonható.

2. Az új áfatörvény bevezette az úgynevezett háromszögügylet fogalmát. Ennek lényege: az értékesítésben részt vevő adóalanyok különböző tagországban vannak regisztrálva, a termékértékesítés közvetítőn keresztül bonyolódik, és a terméket az eladó közvetlenül a vevőnek szállítja le, ez esetben a közvetítőnek nem kell adóalanyként regisztráltatnia magát a vevő országában.

3. Az általánostól eltérő áfaszabályok vonatkoznak az úgynevezett vevői készletről történő értékesítésre. Ez esetben a hazai vevő a készletből történő lehíváskor közösségen belüli beszerzésként számolja el az ügyletet: a termékimport után bevallott adó tényleges pénzügyi teljesítés nélkül is levonható.

4. A forgalmi adózásra vonatkozó uniós irányelv szerint minden tagállamnak jogában áll együtt, egyetlen adóalanyként kezelni azokat a belföldi illetőségű személyeket, akik jogilag függetlenek ugyan, de akiket kölcsönös pénzügyi, gazdasági és szervezeti kapcsolatok szorosan összefűznek egymással. A csoporton belüli árumozgást, illetve szolgáltatásteljesítést nem terheli áfa, hiszen ami a csoport egyik tagjánál fizetendő áfaként mutatkozik, az a másiknál visszaigényelhető. Az úgynevezett csoportos adóalanyiság választása a csatlakozást követően csak a pénzintézetek és a biztosítók esetében biztosított, igen szűk korlátok között. Hosszabb távon a csoportos adóalanyiság lehetővé tételét szélesebb körre célszerű kiterjeszteni, hiszen az egymással rendszeres gazdasági kapcsolatban álló vállalkozások eddig is egyeztették egymás között a számlázási gyakorlatukat, éppen annak érdekében, hogy rendezendő adójuk a bevallási időszak végén minél kevesebb legyen.

A magyar költségvetés pénzforgalmi szemlélete az áfarendszeren keresztül továbbra is "sújtja" azokat a vállalkozásokat, amelyek csak belföldi piacon működnek: az áfa "megfizetése" csak a közösségen belülről történő vásárlás esetében nem igényel pénzlekötést, szemben a hazai beszerzéssel, amikor is csak akkor élhetnek levonási jogukkal, ha a beszerzés ellenértékét teljes egészében kiegyenlítették.

A diszkrimináción túl a közösségi tagállamokhoz képest az átlagosnál jóval több levonást tiltó jogcím (pl. parkolási, úthasználati díj) és a jogos kiutalási igény teljesítésére előírt határidő utolsó napján történő teljesítése is sújtja a hazai vállalkozót.

Hosszú távon a nemzetgazdaság szempontjából nem minden körülmény között kifizetődő a rövid távú, pénzforgalmi szemléletű költségvetési gazdálkodás. A hazai szabályozásnak a magyar vállalkozások versenyképességének javítása érdekében bátrabban kellene alkalmaznia adókímélő megoldásokat (pl. csoportos adóalanyiság kiterjesztése a vállalkozási szféra egészére) amelyek éves szinten nem eredményeznek költségvetési bevételkiesést. Ehhez véghez kell vinni a jogharmonizációt, és a hátrányos megkülönböztetés megszüntetésével a hazai vállalkozások számára is biztosítani kell a versenysemlegességet.