A hitelesség ára
Az elmúlt időszakban szokatlanul sokszor került címlapra a Központi Statisztikai Hivatal ahhoz képest, hogy munkájára általában egészséges unalommal tekint a közvélemény.
Az első ügy Mellár Tamás elnök eltávolítása volt, amire nyilvánvalóan csak azért kerülhetett sor, mert politikusaink a mai napig nem értették meg az intézményi függetlenség értelmét. A szánalmasan kicsinyes lépést a munkaügyi bíróság sem értékelte, és ezzel az ügy (a maga szomorú tanulságaival együtt) ad acta került volna, ám az exelnök meggondolatlan nyilatkozatai és az erős túlzásba eső sajtó a politika által kézi vezérléssel irányított intézményként festették le a KSH-t.
Az ilyen vádak sosem esnek jól egy olyan szervezetnek, melynek integritása a hitelesség első számú feltétele. Akkor pedig különösen nem, ha az adatok manipulálására a leghalványabb jelek sem utalnak, vagyis igen valószínű, hogy ilyenről szó sincs - ezt a legtöbb esetben már csak az adatfeldolgozási rendszer komplexitása is lehetetlenné teszi. Az ilyen körülmények között tevékenykedő intézményre azonban fokozottan érvényes, hogy nem követhet el hibát.
Márpedig a tegnap megjelentetett külkereskedelmi statisztika adatszegénysége olyan meglepetésként érte a felhasználókat, hogy azt mindenképpen kommunikációs bakiként kell értékelnünk. Pedig a KSH az utóbbi egy évben láthatóan nagy erőket mozgósított, hogy megértesse a felhasználókkal, milyen jelentős módszertani változást jelent, hogy az EU-csatlakozás következtében a vámstatisztikáról az alapvetően mintavételes eljárásra tér át. A felhasználók meg is értették mindazt, amivel ez jár (például hogy ezután az adatok bizonytalansága növekszik), de azt nem sikerült a hatékonyan közölni velük, hogy a korábbi publikációs időpontokban a 20 oldalnyi táblázat helyett csupán három érdemi adat áll majd a rendelkezésükre, és olyan fontos információkra kell várni további egy hónapot, mint például a (forint helyett) euróban számított adatok. Nem adott világos leírást a KSH tegnapi tájékoztatójában arra nézve sem, hogy milyen problémák merültek fel az áprilisi számokkal kapcsolatban, illetve miként kezeli ezt a kimutatásokban.
A feladat adott: a koncként a politikai arénába dobott, hitelességét egyre nehezebben őrző hivatalnak a korábbinál is nagyobb figyelmet kell fordítania transzparenciájára, elkerülendő a komoly presztízsvesztést.
