A szolgálatok értelme
Emitt hős felderítő, amott aljas kém. Foglalkoztatóikat azonban általában titkosszolgálatoknak nevezik, mert dolguk az ellenfél titkainak kifürkészése - elvben. Mára már mintha ez is megváltozna, s ebben a változásban ugyancsak visszatükröződik egyrészt a nemzetközi kapcsolatok, másrészt a demokratikus államszerkezet válsága.
Az elmúlt héten hozták nyilvánosságra Londonban a Butler-jelentést, amely azt vizsgálta, mennyire állt a helyzet magaslatán a brit titkosszolgálat, amikor az iraki fegyverkezés állásáról kellett hitelt érdemlő tájékoztatást adnia. Kiderült, semennyire. A hasonló amerikai vizsgálat egy héttel korábban hasonló eredményre jutott. A Butler-jelentés ezen a ponton megállt, készítőinek arra már nem volt mandátumuk, hogy azt is kiderítsék, hogyan használta a kormány a (téves) értesítést. Az amerikai szenátus azonban éppen a napokban próbál mélyebbre ásni, megállapítandó a felhasználás módjában a Bush-adminisztráció felelősségét is.
Mindkét jelentés azt volt kénytelen utólag kijelenteni, hogy Iraknak nem voltak tömegpusztító fegyverei, holott mindkét kormány ezeknek a titkosszolgálataik által "bizonyított" létére hivatkozva döntött az iraki offenzíva mellett. A jelentésekből nem egyszerűen az derül ki, hogy a brit vagy az amerikai hírszerzés vezetői politikai rendelésre dolgoztak, hanem még ennél is rosszabb: elébe mentek a politika vélhető igényeinek. Ha tetszik, rosszul szolgálták meg az amerikai költségvetésből juttatott évi 27 milliárd dollárt és a londoniból leeső egymilliárd font körüli összeget. Ha függetlenül szereztek volna hírt, akkor talán már 1989 előtt felkészíthették volna kormányaikat a várható európai változásokra. Mint tudjuk, felkészültség akkor sem volt. (SzH)
