BUX és MAX, az indexek üzenete

A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) 1990. évi újjászületése a rendszerváltozás, a piacgazdaság egyik szimbólumává vált. Oly mértékben vált azzá, hogy napjainkban is a belföldi gazdasági hírek legelején a BÉT részvényindexe, a BUX aktuális értéke, napközi alakulása szerepel. Mindig tudni lehet, hogy - az elemzők szerint - a részvényindexet alapvetően meghatározó kisszámú cég közül melyikkel kapcsolatos milyen hír vagy esemény éppen milyen hatást gyakorolt a BUX-ra.

A BUX némi korrelációt mutat a gazdaság általános állapotával, a rövid távú növekedési kilátásokkal. Ugyanakkor az is igaz, hogy Magyarországon a részvénypiacnak s ezen belül a tőzsdének nem jutott akkora szerep, mint amilyet angolszász típusú gazdaságszerveződést feltételezve várni lehetne. Már csak azért sem, mert erre jellemző széles körű részvénytulajdon nem alakult ki, amely oka és következménye is annak, hogy a tőzsdén keresztüli privatizáció és tőkebevonás nem nagyon jellemezte az elmúlt 15 évet. Az idén viszonylag optimista hangulat alakult ki a tőzsdén jegyzett cégek részvényeinek árfolyam-alakulását illetően, de korántsem biztos, hogy ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a gazdaság egésze már fenntartható növekedési pályára került volna, vagy hogy a gazdaságpolitika ne nézne szembe még egy sor nehéz kihívással.

A tőzsdén jegyzett részvények árfolyamértéke 4000 milliárd forint körül mozog, ennek háromnegyed részét külföldi befektetők birtokolják. A maradékon osztozkodnak a pénzügyi és nem pénzügyi vállalati szektor, az államháztartás, valamint és kisebb részben a magánháztartások (180 milliárd forint).

A forgatható állampapírok (államkötvény és kincstárjegy) piacának terjedelme meghaladja a 8000 milliárd forintot. E papírokból 2300 milliárd forint körüli a külföldiek kezében lévő állomány, nem csekély a közvetlen lakossági tulajdonlás (több mint 1000 milliárd forint), de meghatározó a bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak és befektetési alapok szerepe (ezek a szereplők szintén lakossági megtakarítást közvetítenek az állampapírpiac felé).

Az állampapírok elsődleges és másodlagos piacának kiépülése, az államháztartási deficit finanszírozása és a meglevő államadóság refinanszírozása a részvénypiachoz képest is nagyobb sikertörténet, az Államadósság Kezelő Központ professzionalizmusának bizonyítéka. Az adós állam pénzügyi stabilitását elősegíti, hogy a finanszírozás alapvetően forintban kibocsátott, növekvő futamidejű, rögzített kamatozású, likvid papírok formájában történik. A keresleti oldalon szerepe volt a befektetési alapoknak, a nyugdíjpénztáraknak, az árfolyamkockázatot vállaló külföldi befektetőknek és az ő a konvergenciafolyamatba vetett hitüknek abban, hogy jó néhány éven keresztül egy lefelé lejtő hozamgörbe mentén, csökkenő hozamok mellett lehetett az utóbbi években már újra növekedésnek indult államadóságot és a túlzott, 3 százalékot meghaladó államháztartási deficiteket elfogadható költséggel finanszírozni. (2003 májusában már-már maastrichti szintre, 6 százalék alá süllyedt a tízéves állampapír másodpiaci hozama.)

E fejlődés tükröződött az állampapírok árfolyam-alakulását és kamatfizetéseit is figyelembe vevő, különböző átlagos lejáratú portfóliókat jellemző állampapírindexekben. Az alapindex, a MAX, olyan hosszabb átlagos lejáratú portfóliót tételez fel, amely nem jellemző a legtöbb bel- és külföldi portfólióbefektetőre, de éppen a hosszabb lejáratú papírok nagyobb súlya miatt érzékenyebben reagál a piaci hozamingadozásokra.

A MAX kisebb ingadozásokkal tarkított növekedése 2003 közepén megtört, és szintje még most sem érte el a 2003. májusi, eddigi maximumot. Ez a tükörképe a kötvénybefektetési alapok és nyugdíjpénztárak tavalyi, önhibájukon kívüli, rossz teljesítményének, a külföldi befektetők magasabb kockázati prémiumelvárásának. Az a gazdaságpolitika, amely a gyengébb forint/euró árfolyamot kívánatosnak, az infláció ideiglenes növelését legitim eszköznek tartotta, szükségképpen és elkerülhetetlenül az államkötvény-árfolyamokat is lefelé rántotta. A megtakarítások szerkezete miatt egy ilyen árfolyamesés sokkal nagyobb mértékben érinti közvetlenül és közvetve a lakosság jelentős részét, mint ha ugyanolyan esés a BUX-ban következne be. Csak az utóbbinak ma még nagyobb a médiasúlya.

Az elmúlt néhány év állampapír-piaci fejleményei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jövőben a tőzsdei cégek teljesítményének részvényárfolyamon (s öszszességük BUX-on) keresztüli mérése mellett a mostani és a következő kormány gazdaságpolitikai teljesítménye a MAX-on keresztül mérettetik meg.