Mától négy napon át az amerikai Demokrata Párt bostoni elnökjelölő kongresszusa lesz az amerikai belpolitika, következésképpen világpolitika egyik fő eseménye. Jó angolszász szokás szerint, mire a párt eljutott idáig, végeredményben már minden eldőlt - de nem az egykori szovjet tömb "nem bízunk semmit a véletlenre" szervezési bravúrjaihoz hasonlatos technikák miatt, hanem azért, mert éppen a széles nyilvánosság előtt mindent ki- és letárgyaltak, ami erre érdemes. Egyszerűen nincs terepe a meglepetésnek. Így lesz ez egyébként a republikánusok hasonló rendezvényével is szeptember elején.
Nem kétséges tehát, hogy John Kerry, a 61 éves massachusettsi szenátor lesz a demokraták elnökjelöltje, mellette az alelnökjelöltségre John Edwards pályázhat, aki sikeres ügyvédként mindössze egyciklusnyi időt (hat évet) tudhat maga mögött a szenátusban. Az sem kétséges, hogy a jelölt páros minden támogatást megkap a hivatalban lévő elnök-alelnök megbuktatásához. Kérdés csak az, hogy ez a támogatás elegendő lesz-e.
Mert hivatalban lévő elnök újraválasztási kampánya esetén "róla szól a mese". Most is, mintegy népszavazásként is felfogható a novemberi elnökválasztás: megszavazza-e az amerikai államok többsége George W. Bushnak a folytatást. Az ellenjelölt demokratáknak nem a maguk programja alapján kell győzniük, hanem azzal, hogy bebizonyítják: Bush (és Dick Cheney) méltatlan a folytatásra. Közben persze arról is gondoskodniuk kell, hogy a saját programjuk mégiscsak kellőképpen meggyőző legyen.
A múlt heti közvélemény-kutatások szerint (CNN, USA Today, Gallup) a szavazók 49 százaléka támogatta Kerryt, 47 százaléka Busht, de a hibahatár 3,5 százalék - vagyis mégsem dőlt el még semmi. (SzH)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.