Él és virul az európai gazdasági modell

n A 90-es évek elején a Clinton-kormányzat számára hosszú távú gazdasági előrejelzéseket készítő szakértők - mint magam is - óvtak attól, hogy bárki is 2,5 százalékosnál gyorsabb átlagos éves növekedést prognosztizáljon, mert a tényleges ütem még ennél is alacsonyabbra jöhetett volna ki. Ma visszatekintve azt látjuk, hogy az évtized során az amerikai gazdaság átlagosan 3,4 százalékos éves ütemben növekedett. Az Egyesült Államok jelenleg valójában 9 százalékkal gazdagabb, mint azt egy évtizeddel ezelőtt jósolni mertük volna, és ez igaz annak ellenére, hogy a lanyha munkaerőpiac miatt a kibocsátás két évtizede nem tapasztalt mértékben marad el a lehetséges szinttől. Amerikában az "új gazdaság" valódinak bizonyult, és minden ok megvan annak feltételezésére, hogy a következő évtizedben a növekedés gyorsabb lesz, mint az előzőben volt.

Az amerikai gazdasági növekedésnek a 90-es évek vége felé tapasztalt gyorsulása feltette a kérdést mindannyiunknak, akik az Atlanti-óceánon keresztül Nyugat-Európára tekintettünk: "Hol van Európa új gazdasága?" Valamit látni lehetett belőle Skandináviában és nyomokban még itt-ott, de a korszerű számítógépes és távközlési technológiáknak a kibocsátás és a termelékenység javulására gyakorolt, a gazdaság egészére kiterjedő hatása szemlátomást hiányzott.

Európáról látszott, hogy az USA mögött egyre hátrább csúszik.

A mai transzatlanti összehasonlítás során azonban azt látjuk, hogy Nyugat-Európa jobban teljesít, mint arra az üzleti sajtónak utóbbi évtizedben megjelent írásaiból következtethetnénk. Az egy ledolgozott munkaórára eső termelékenység például alig 10 százalékkal marad el az amerikaitól.

A Northwestern University közgazdásza, Robert Gordon rámutat az amerikai GDP néhány érdekes jellemzőjére, amelyekkel nagyobb körültekintésre lehet késztetni az amerikai modellt ünneplő és a nyugat-európait bíráló elemzőket. Az amerikaiaknak például kell autót vásárolniuk, mert a tömegközlekedés gyatra. Az autók árát figyelembe veszik az amerikai GDP-ben, Európában azonban a tömegközlekedést a kormányok számára jelentkező költségen számítják be, nem pedig azon az értéken, amit a szolgáltatás a lakosságnak jelent.

Hasonló a helyzet azzal, hogy az amerikaiak kétmillió honfitársukat börtönben tartják, miközben a fogházak építésének költségeit és a fegyőrök fizetését szintén beszámítják a GDP-be. Gordon professzor emellett kimutatja, hogy Amerikában a szélsőségesebb időjárás - a hidegebb telek (Floridát és Kaliforniát leszámítva) és a forróbb nyarak (Washington, Oregon és Kalifornia államot figyelmen kívül hagyva) - miatt az Egyesült Államokban többet kell költeni hűtésre és fűtésre.

Mit az eredménye mindezen számításoknak? A nyugat-európaiak mintegy 25 százalékkal dolgoznak kevesebbet, mint az amerikaiak, a társadalmi jólétük (beleértve az éghajlatot) mégis csak mintegy 15 százalékkal marad el az Egyesült Államokban elérhetőtől, miközben a jövedelemkülönbségek jóval kiegyenlítettebbek és alacsonyabb a szegénységi ráta. Ebből a szemszögből nézve Európának legalább annyi joga van, hogy a "jó társadalom" címet magának követelje, mint az Egyesült Államoknak.

Emellett a gazdaság egészére kiterjedő termelékenységben az USA és Európa között meglévő eltérés - ha egyáltalán van, akkor - nem növekszik gyorsan. Az európai termelékenységjavulásnak az amerikait megközelítő üteme azt sugallja, hogy az új gazdaság megérkezik Nyugat-Európába, csak nyugodtabb körülmények között és kevesebb harsonaszó kíséretében, mint történt az Amerikában.

Az európai gazdaságról szóló, minden kedvező értékelést természetesen apró betűs kiegészítésekkel kell közreadni. Jelentősek maradnak ugyanis az elté-

rések a munkanélküliségben, emellett Európában alacsonyabb a munkaerő-állományban való részvétel, a labour force participation. Emellett az európai termelékenységi mutatókat valamelyest felfújja az, hogy a kevéssé hatékony dolgozóknak nagy valószínűséggel egyáltalán nincs munkahelyük. Mindezek felett ráadásul ott lebeg a nyugat-európai társadalombiztosítási rendszert fenyegető demográfiai válság, amelyet a lakosság elöregedése vált ki. Hol van az az ország vagy régió, amely nem küzd komoly gazdasági gondokkal vagy mély strukturális problémákkal?

A 90-es évek végén az Egyesült Államoknak káprázatosan hosszú ideig tartó, szerencsés gazdasági időszaka volt, amelyet segített néhány nagyon jó intézmény és gazdaságpolitikai elv. Az évtizedfordulón az EU vezető bürokratái félve vártak minden nemzetközi találkozót, amely alkalmat adhatott arra, hogy az amerikai politikusok megleckéztessék őket arról, miként kellene Európát hasonlatosabbá tenni ahhoz, ami Amerika akkor éppen volt. Ezért fontos megjegyezni, hogy Amerika - ha egyáltalán - milyen kevés teret nyert Európához képest az utóbbi évtizedben, ha mércének az általános társadalmi jólétet választjuk. A másiktól való tanulást kétirányú utcává kell tenni.