EP-házelnök - némi félreértéssel

Nem meglepő, hiszen túlnyomórészt személyes döntésekről lesz szó. Most tartja alakuló ülését a parlament, ami bizottságok létrehozásától tucatnyi tisztségviselő - így mindenekelőtt a házelnök - megválasztásáig terjedő izgalmas társasjáték. Hogy aztán az új Ház első ténykedéseinek egyike is mindjárt olyasmit kínáljon, amire ötévente egyszer kerülhet csak sor: az Európai Bizottság leendő elnökének megszavazására.

A legtöbb kombináció persze akörül van, vajon működni fog-e a parlament két legnagyobb politikai csoportja közötti egyezség, és sor kerül-e a keresztbe szavazásra? Azaz, öt év kihagyás után lehet-e - néppárti támogatással - megint szocialista párti elnöke az EU képviselő-testületének. Illetve, hogy a szocialista frakció megszavazza-e az alapvetően mégiscsak néppárti Barrosót az Európai Bizottság elnökévé?

Mivel a két pártcsoport a Ház kétharmadát alkotja, a kérdés látszólag költői. Ha a dolog mégsem lefutott még, az annak tudható be, hogy az elmúlt héten elszánt liberális-zöldpárti lobbizás kezdődött a lengyel Broniszlaw Geremek házelnöki megválasztásáért is. Ami látszólag reménytelen vállalkozás. Csak hát az EP-ben vannak még más pártcsoportok is, amelyek alapállásból ellenségesek a szocialista-néppárti paktummal szemben, miközben ez utóbbiak képviselői is titkosan szavaznak majd? Azaz, ha a "nagyok" körében borul a senki által számon nem kérhető frakciófegyelem, akkor akár esély is nyílhat a meglepetésre.

Az az igazság, hogy behízelgő érvek szólnak Geremek megválasztása mellett. A kelet-európai rendszerváltás közismert, szimbolikus személyiségéről van szó, aki képviselhetné az új tagok befogadását, miközben éppen ismertségénél fogva a polgároktól mindjobban elidegenedő Európai Parlamentet közelebb hozhatná a választókhoz. Gesztus lehetne Lengyelországnak is, amely növekvő euroszkepszis mellett kezdi uniós pályafutását.

Szóval politikailag többnyire jól jönne mindenkinek. Egy helyen sülne csak el megválasztása rosszul: magában az

Európai Parlamentben. A házelnöki teendők ellátásakor. Az EP-elnöki poszt ugyanis nemcsak egy szimbolikus méltóság, hanem egy kőkemény technokrata feladata. Nem véletlen, hogy idáig mindig olyan elnököt kerestek, aki már éveket lehúzott a Házban. Van rálátása arra, hogy mit is jelent a gyakorlatban tagországok, pártfrakciók, lobbicsoportok, további EU-intézmények (Európai Bizottság, EU miniszteri tanács, EU-bíróság) szempontjait összeegyeztetni. Hogy mit is jelent egy jó kis bonyolult együttdöntési eljárás vitáját és szavazását levezényelni. Hogy mit jelent tagállami, politikai és személyes érzékenységre egyaránt tekintettel lévő formában, ám mégis kőkemény határozottsággal tartani a - többnyire tucatnyi napirendi ponttól terhelt - EP-ülésrendet. Brüszszelben ma sokan élnek a gyanúperrel, hogy a veterán lengyel politikus valóban kedvező szimbóluma lehetne az Európai Parlamentnek, de a konkrét napi feladatának ellátásában - különösen kezdetben - valószínűleg reménytelenül elveszetté válna.

Tegyük gyorsan hozzá: mindez szó szerint igaz a hivatalos szocialista jelöltre, Josep Borrellra is. Ugyanis ő is neofitaként kapcsolódik e héten az EP munkájába - és válik talán néhány órával később a Ház új elnökévé is. Ha mégis Geremek példáját emeltük ki, az csak azért volt, mert a jelölése kapcsán felvonultatott érvek még látványosabbá tették mindazokat a félreértéseket, amelyek az egész feladatkört övezik. Ami meg azért érdekes, mert valahol az egész "EU-zást" körülvevő értetlenség is jól kifejeződik benne. Valahol kiérzik belőle a szokásos meggyőződés, hogy végül is egy profi politikus minden politikai munkát képes elvégezni.

Sajnos nem egészen. Az unió működését - éppen azért, mert sok ország, sok intézmény érdekeit kellett (és kell folyamatosan) demokratikus formában közös platformra hozni - oly sok kompromiszszum és oly sok, mindezeket megtestesítő játékszabály behatárolja, hogy ezek tételes megtanulása, alkalmazásuk megtapasztalása, a szereplők és a játéktér pontos felmérése nélkül nem sok sikert lehet jósolni látszólagos irányítójának. Ami viszont már nemcsak ránézve baj, hanem a folyamatok szempontjából is. EP-szinten is.