Költségvetési számháború

n Amitől tartani lehetett, bekövetkezett: az EU-s parlamenti választások figyelmeztető árnyékában a legnagyobb parlamenti politikai erő kendőzetlenül hozta tudomásunkra, hogy a gazdasági követelményekkel és kényszerekkel, valamint a Pénzügyminisztérium szakmai kompetenciájával szemben a 2006-os választások megnyerésének rövid távú politikai szempontja minden mást megelőző érdek, és a költségvetésnek ebben a szellemben kell összeállnia és ezt a prioritást kell érvényesítenie. Természetesen a 2006-os választások kitüntetett szerepe az előttünk álló időszak gazdaságpolitikájában nem előzmény nélküli, hiszen az euró bevezetésének időpontjával kapcsolatos szerencsétlenkedés mögött - ki nem mondva - legfőbb szempontként az jelentkezhetett, hogy a korábban bejelentett csatlakozáshoz 2005-ben további gazdaságpolitikai szigorításokat kellett volna vállalni. A választási szempontok a kormányzat középtávú koncepciójában is tetten érhetők.

Ismét aktuális tehát kimondani, hogy a legfőbb veszély a következő gazdasági évet illetően nem az ellenzék által - nem tudom miért - állandóan szajkózott további költségvetési megszorítások oldaláról leselkedik, hanem éppen ellenkezőleg: a kormányzat nem lesz kellően elszánt és hajthatatlan a már egyébként is kompromiszszumokat tartalmazó saját konvergenciaprogramjának végrehajtásában. A veszély pedig egyre inkább fenyegető, hiszen 2004-ben az eddigi költségvetési hiány alig marad el az éves tervezettől. Nincs kizárva persze, hogy a második fél évtől a magyar gazdaság belső egyensúlya már megteremtődik, így további hiány már nem jelentkezik, a kincstári optimizmus, mint tudjuk, végtelen. Ennek valószínűsége azonban a "merjünk álmodni" - előző ciklusból jól ismert - szlogen kategóriájába sorolható. Inkább arra számíthatunk, hogy a valós államháztartási hiány a GDP 4,6 százalékát meghaladó lesz, bár különböző elszámolási technikák bevetésével a deklarált hiány a tervezett közelében tartható. A 2005. évi GDP-hez mért 4,1 százalékos államháztartási hiány teljesítését azonban nemcsak a bázisév esetleges nagyobb hiánya teszi kritikussá, hanem az is, hogy 2004-ben már többé-kevésbé meghozták az egyszeri - az esetek többségében csak átmeneti - megtakarítást hozó intézkedéseket.

Ami a napvilágot látott konkrét változtatásokat, elgondolásokat illeti, talán még választási jelszóként sem nyerő a "fizessenek a gazdagok" megközelítés, de a gazdasági hatásait tekintve végképp erősen vitatható. Egyrészt, mert a személyi jövedelem adóztatásában felvetett változtatási szándék összességében inkább az ilyen jellegű költségvetési bevételeket csökkenti, de biztosan nem növeli. Ez ugyan örvendetes lehet, de nem a költségvetés hiányának mérséklése szempontjából. Másrészt - és talán ez a legfontosabb -, a javaslattevők elgondolásaikat kizárólag a költségvetés szempontjából értékelik. Kétségtelen, hogy a költségvetés helyzetének további javítása a 2005-ös esztendő legfontosabb gazdaságpolitikai prioritása, de az adórendszer nemcsak a költségvetési bevételek szempontjából értékelendő, hanem a gazdasági ösztönzés, a jövedelemérdekeltség oldaláról is. A "fizessenek a gazdagok" jelszóval a lakosság többsége valószínűleg egyetért, de mi lesz a hatmillió forint felett keresők ösztönzésével, és kérdés, remélhetünk-e költségvetési többletbevételeket.

Ha abból indulunk ki, hogy a nagy jövedelműek többsége magasan képzett, gazdasági kulcspozícióban lévő személy, akkor a piacgazdaságban legalább három hatásra számíthatunk: a) növekszik az adóbevétel, b) az érintettek visszafogják tevékenységüket, c) nagyobb arányban élnek az adóelkerülő technikákkal. Megítélésem szerint nagyon is kétséges, hogy a magasabb adókulcs bevezetése a költségvetés számára többletbevételt jelent-e, de biztosra vehető, hogy a gazdasági növekedésben, a modernizációban kulcsszerepet játszó társadalmi réteg érdekeltsége csökken, és ez aligha kívánatos.

A 2005. évi költségvetéssel kapcsolatos eddigi ötletek inkább játék a számokkal, mintsem érdemi hozzájárulás a hiány további mérsékléséhez. A dolog pikantériája: úgy szeretnénk a költségvetés hiányát csökkenteni, hogy az adózók jelentősebb csoportjainak terhei ne nőjenek, de miután választások előtt állunk, a kiadásokat se kelljen érzékelhetően csökkenteni. Tipikusan fából vaskarika.