Mihez képest jó a büdzsé?
Azzal már megbékélt a közvélemény, hogy a forint azért egy picit még tovább fog élni, mint azt korábban gondoltuk. Az azonban csak a következő hónapokban lesz beszédtéma, hogy mekkora kárt okoz, ha a felelőtlen állami pazarlást, a nem eléggé hatékony rendszerek elhúzódó pénzelését rózsaszínű makropályák optimista prognózisával próbálja rejtegetni.
Quod licet Iovi, non licet bovi (Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek), vagyis a pénzügyi tárca bátran eltér a törvénytől, amely számára csak 3,8 százaléknak megfelelő hiányt engedne meg. Ők mondhatják: kérem, beszéljünk egyenesen, a realitás az, hogy az elfogadott költségvetéssel csak 4,6 százalékot tudunk betartani. A fejezetvezetők számára azonban megmaradt, sőt év közben is csak tovább erősödik a törvényi előirányzatok szigorúsága, mely számukra a működési költségek lefaragásának kötelezettségét jelentik. A kettős mérce persze most szükséges, hiszen az államháztartás átalakításának első - rejtett - lépését jelenti.
Más kérdés, hogy az elmúlt 50 évben aligha volt olyan, mint az idén, hogy a betartandó költségvetés egyetlen papírlapból álljon. Az pedig végképp kuriózum, hogy még ez az egyetlen oldal sincs törvénybe iktatva. Van tehát egy számsor, amelyet a PM etalonnak tekint, és állítja, hogy a valós előirányzatokat tartalmazza. Ez alapján 5,8 százalék lesz a hiány - akkora, mint tavaly -, és ezzel 4,6 százalékra teljesülne az uniós statisztika szerint számolt deficit. Aztán meg van egy költségvetési törvény is, melyet elméletileg számon kellene kérni a kormányon. Hogy ez mit határozott meg, most hagyjuk, hiszen még világra sem jött, amikor már módosítani kellett (az első zárolásokat már tavaly decemberben végrehajtották az idei előirányzatokon). Aztán meg van egy államkassza is, amely még sohasem tudott olyat tenni, mint amit a következő fél évben várna el tőle a pénzügyi vezetés: közel nullszaldóval evickélni hónapokon keresztül.
A tárca szerint a kiadások lassulása és a gyorsuló bevételi dinamika miatt lesz táltossá a költségvetés, még akkor is, ha eddig csak kehes gebének mutatta magát. Indoklásuk szerint a korábbi években az államháztartás kiadásainak első és második félévi teljesítési aránya 47-53 százalékos volt, ami az idén 51-49 százalékos arányban valósul meg, vagyis a második fél évben kevesebb kiadása lesz a költségvetési szektornak, mint az elsőben. A bevételek éven belüli megoszlása a korábbiakéhoz hasonló lesz, az első fél évben 46, a másodikban 54 százaléknyi érkezik majd a költségvetésbe.
A tárca érvelésével önmagában nincs is semmi gond - mint ahogy az előző években sem volt. Csak a tények valahogy sosem igazodnak az elvárásokhoz.
Nagy lenne a baj, ha az idén is elcsúszna a költségvetés. A veszély abban van, hogy a jövő évi számok attól még jók lennének, függetlenül attól, hogy sikerül-e az idén tartani a prognózist. Technikai okok miatt ugyanis a pénzforgalmi hiány mindenképpen csökken jövőre anélkül is, hogy megtörténne egy valós fiskális korrekció. (Az áfabevételek idei egy hónapos kimaradása már nem látszik meg az egyenlegen.) Igencsak szükség van ezért arra, hogy ilyen helyzetben erős kézzel tartsa meg az idei célját a pénzügyi tárca ahhoz, hogy végre beindulhasson az állami szektor valós átalakulása.
