Vállalni kell a konfliktust
Az Egyesült Királyságban 20 százalékkal csökkentenék a közalkalmazottak mai, 546,6 ezres létszámát 2008-ig, a megtakarításból pedig az oktatást és az egészségügyet tennék rendbe. A kormánypárt ettől remél 2006-ban harmadszor is győzelmet a választásokon - olvasom a keddi lapokban.
Magyarországon eközben a közszféra érdekképviseletei attól tartanak, hogy a sokat hangoztatott racionalizálással jó néhány állami alkalmazottnak is mennie kell. A szakszervezetek szerint nem helyes, ha megtakarított bérekkel ellensúlyozzák az adócsökkentéssel kieső bevételeket.
Nem nehéz észrevenni a két helyzet közti párhuzamot: egy jól működő gazdaságban az állam adóemelés helyett először saját háza táján sepreget. A kérdés csak az, hogy itthon van-e a rendszerben felesleges kapacitás, vagy egy visszavágás már - a ma sem túl magas - szolgáltatási színvonal romlását okozza.
A 60 milliós monarchiában kevesebb mint 550 ezren látják el az állami feladatokat. Felmerülhetnek persze számbavételi eltérések, de mégis elgondolkodtató, hogy a hatod akkora népességű, kétötöd akkora területű Magyarországon miért kell (a legfrissebb, áprilisi adatok szerint) 815 ezer embert foglalkoztatni a költségvetési intézményekben. Tegyük mindjárt hozzá: ebből több mint 322 ezren a közigazgatás, a védelem és a társadalombiztosítás létszámát gyarapítják.
A csökkentés aligha lehetetlen: 2002 vége óta a KSH szerint 4 ezerrel csökkent az egészségügyi dolgozók száma, míg az oktatásban ténykedőké stagnált. Ugyanakkor a közigazgatás-tb-védelem háromszög 7 ezerrel több alkalmazottat "nyelt el", miközben végig egyszerűsítésről és leépítésről hallhattunk.
A pénzügyminiszternek alighanem igaza van: jócskán lehet mennyiségi felesleg a rendszerben, különösen, ha a versenyszféra dolgozóinak leterheltségét tekintjük irányadónak. Ráadásul az állami dolgozók elbocsátása, ellentétben a vállalati állások elvesztésével, nem növeli, hanem csökkenti a költségvetés terheit, még ha nő is a munkanélküliség.
Már csak azt kellene elérni, hogy valaki végre fel merje vállalni a konfliktust. Mert a gazdaságot élénkítő bármilyen adócsökkentés hosszú távon mindig jobb, mint az állami foglalkoztatás kiterjesztése.
