A közgazdászszakma felelőssége
A Magyar Közgazdasági Társaság - nem mellékesen Magyarország legrégibb civil szerveződése - mindig hozzáértéssel és megfontoltsággal választ témát és helyszínt, a szervezés nem hagy kivetnivalót maga után. Ez a "szakma" találkozója, nem tudományos konferencia, de nem is gazdaságpolitikai tanácskozás, jellegét tekintve az elhangzó előadásokat leginkább az alkalmazott közgazdaságtan kategóriájába lehet sorolni, ha szakmabeli az előadó.
Nem mindig az, mert a vándorgyűlés egyszersmind a gazdaságpolitikai döntéshozók és a szakma párbeszédének a színtere is. Így természetesnek tűnik, hogy a kormányzat és az ellenzék neves képviselői meglehet magas szakmai színvonalon, de mégiscsak a politikai irányzatukhoz kötötten tartanak előadást. Arra nincs példa, hogy a vándorgyűlésen a politikai élet jeles képviselőiből álló hallgatóság ülte volna végig egy közgazdász előadását.
Pedig a Magyarországon ígéretesen indult és most, úgy tűnik, a finisben kissé lelassult piacgazdaságra való átmenet e gazdaságszerveződési formáció törvényszerűségeinek érvényesülését is magával hozta. Egy kis, nyitott gazdaságban az e törvényszerűségekkel szembe menő gazdaságpolitikát s vele együtt néhány ártatlan gazdasági szereplőt a tőkepiac maga alá temeti, akár a háborgó tenger a felkészületlen hajóst és hajóját. Sem a tőkepiac, sem a tenger nem eredendően gonosz, a vihar - átvitt és szó szerinti értelemben - létezésük egyik eleme.
Magyarországon az elmúlt években a gazdaságpolitika sokszor szavakban, néhányszor tettekben próbálta figyelmen kívül hagyni a piacgazdaság politikai akarattal meg nem változtatható törvényeit.
Egyik jellegzetes példája a "lehetetlen szentháromság"-gal való hadakozás: a szabad tőkeáramlás, stabil árfolyam és autonóm monetáris politika hármasából egyszerre csak kettőt lehet választani. Másként fogalmazva: egy eszközzel (a kamattal) nem lehet egyszerre árfolyamot stabilizálni és inflációt csökkenteni. Vagy egy harmadik vetületben: az árfolyammozgás korlátok közé szorítása, ennek törvénybe iktatása ellentétes az ugyanabban a törvényben rögzített jegybanki autonómiával. A gazdasági törvényekkel ellentétes jogi helyzetnek és gazdaságpolitikai kívánalmaknak szükségszerű következménye az árfolyam időnként heves rángatózása.
A fél-, egyévenként változó euróátvételi menetrend mellett nyilatkozóknak nem ártana időnként megnézni vagy megnézetni, hogy az állampapír-piaci hozamgörbéből mit lehet kiolvasni a piac ezzel kapcsolatos várakozásaira vonatkozóan. Ez idő szerint a piac nem árazta be a 2010-ben történő eurócsatlakozást.
Az szinte már csak mosolyogtató, hogy a tőzsdeindex egyesek szerint "mély gazdasági válság" közepén éri el történetének legmagasabb értékét. A valóban túl magas államadósság, jobban mondva annak a GDP-hez viszonyított mértéke nem éri el az uniós átlagot, mindazonáltal lehetséges, hogy "a szánkig ér", de ez a mérce a közgazdaságtanban nem használatos.
A gazdaságpolitika és mindenféle politikai irányzatból jövő gazdaságpolitikai szándék vagy bírálat közgazdasági megalapozása sokszor silány. A "szakma" médiajelenléte viszont csekély.
Napjainkban, egy jelentős cikluson belüli kormányátalakítás időszakában lázas programalkotás folyik, változatos ellenzéki felvetések közepette. A 42. közgazdász-vándorgyűlés megfogalmazhatná azt a néhány tételt, amely a kapun (értsd unión) belül is érvényes. Vagy meghallgatják azokat, vagy újfent a tőkepiac tesz helyre bennünket. De legalább megszólalt a szakma.
