Brüsszeli lapleosztás

Mi tagadás, a legtöbben legalábbis meghökkenve értesültünk arról, hogy Kovács László az energiaügyet kapja majd novembertől az új Európai Bizottságban, sőt, némelyek arcára még gúnyos mosolyt is fakasztott a bejelentés. A csipkelődő megjegyzések egy része valóban indokolt lehet, de csak egy része.

Sokan talán bele sem gondolnak, hogy az energiaügy mennyire felértékelődhet a közeljövőben. Az épp a napokban újabb csúcsokat döntögető olajár jelzi, hogy hamarosan az egyik legégetőbb problémává válhat a szektor átalakítása, a nukleáris ipar szabályozása, a megújuló források elterjesztése, az energiapiaci liberalizáció következetes végrehajtása, a környezetvédelemmel is összefüggő ökoadók kérdése. A poszt tehát igenis kulcsszerepet tölthet be a következő években.

Ami a fanyalgás érthetőbb oka, hogy a várakozásoknak megfelelően Lengyelország valóban "elcsente" tőlünk a szempontunkból jóval fontosabb regionális politikát, jóllehet Balázs Péternek erre talán lett volna esélye, ha a helyén marad. Nem jött be a külügyi biztos posztja sem, amely Kovácsnak leginkább "feküdt volna", ott osztrák kollégája lett a befutó. Ha azonban végignézünk az újonnan csatlakozott országok jelöltjein, akkor mégsincs okunk különösebb szégyenkezésre a végül elnyert energiaügyi portfólióval.

Nyilvánvalóan sokan felhozzák majd, hogy leköszönő külügyminiszterünk soha életében nem foglalkozott energiapolitikával, s ez valóban jelenthet hátrányt. A bizottság számos tagja azonban hozzá hasonlóan kevés szakmai tapasztalattal kezd neki munkájának, és a gyakorlat dönti majd el, mennyire képes felnőni feladatához. Ehhez pedig illik megadni a bizalmat, különben nemcsak az Európai Bizottságot, de Magyarországot is lejáratnánk.