Irak nem érdektelenedik
Az amerikai kormányzatnak a feltételezések szerint azért volt sürgős, hogy legalább névleg iraki kezekbe adja a polgári közigazgatás ügyeinek intézését, mert csak így remélhette a sajtóérdeklődés csillapodását. Konkrétan azt, hogy novemberig, az elnökválasztásig a sokkoló képriportok és a felelősséget firtató írásos tudósítások a tévék, a rádiók, lapok fő helyeiről hátrébb húzódnak, az érdektelenséget sugalló "futottak még" hírek közé. Az eljárásban hallgatólagosan benne foglaltatott a beismerés, hogy a háború első éve kudarc volt, amit csak kiemeltek a különféle bizottsági megállapítások egyrészt a háborút megelőző titkosszolgálati tevékenységről, másrészt a 2001. szeptember 11-ét megelőző felkészületlenségről. George Bush elnök és csapata nem is vesztegette az időt a magyarázkodásra, megelégedett annak nyomatékosításával, hogy "Szaddám nélkül biztonságosabb a világ".
Az első hónapot illetően mégsem vált be az elérdektelenítési számítás, habár kétségtelen, hogy Ijad Allavi iraki ideiglenes kormányfő egy-egy sikeres lépése vagy melléfogása korántsem képes olyan figyelmet kiváltani, mint pár hete még akár Paul Bremer amerikai helytartó bakancsa talpának redőzete. Az amerikai minőségi sajtóban azonban Irak változatlanul a fő helyen szerepel. Köszönhető ez egyfelől kétségkívül annak, hogy a kormányzat túl átláthatóan próbált volna szabadulni az egész kérdéskör nyilvános taglalásától, s az amerikai újságírás különösen nem kedveli, ha megpróbálnak diktálni neki. Tulajdonítható a jelenség másrészt annak, hogy még mindig százezernél több amerikai katona tartózkodik az országban, de legalább ennyire annak is, hogy az olajár messze nem független Irak viszontagságaitól. (SzH)
