Meddig marad jó üzlet a gyógyszergyártás?

Miközben a legnagyobb gyógyszeripari cégek sorra igen szép eredményekről számolnak be féléves jelentéseikben, a befektetők, úgy tűnik, nem honorálják a teljesítményt: a részvényárfolyamok inkább csak stagnálnak. A Handelsblatt szerint ezt az magyarázza, hogy egyre bizonytalanabb az ágazat jövője. A gyógyszerek eladási áraira ugyanis mind nagyobb nyomás nehezedik nemcsak az - elöregedő társadalom miatt - egészségügyre egyre többet költő Európában, de az Egyesült Államokban is. A tengerentúlon mindeddig a gyártók szabadon szabhatták meg készítményeik árát, s a hosszú szabadalmi oltalom alatt a gyógyszert lemásoló versenytársak megjelenéséig jókora profitot tehettek zsebre. Az áremelési lehetőségek kihasználását jól mutatja, hogy az utóbbi két évtized mindegyikében megháromszorozódtak a gyógyszerárak, ami az egyéb létfenntartási kiadások emelkedésének duplája.

Csakhogy az arany élet alighanem hamarosan véget ér. Miközben az utóbbi években az engedélyezett új készítmények száma folyamatosan csökken, hamarosan jó pár olyan "slágertermék" védettsége megszűnik, amelyek ára az utóbbi négy évben átlagosan 30 százalékkal kúszott feljebb.

Egyre nagyobb lesz a társadalmi árkontroll igénye is. Máris több szervezet tiltakozik az amerikai családoknak túlzott terhet jelentő gyógyszerkiadások miatt, amihez a nagy hatalmú egészségbiztosítók is gyorsan csatlakoztak. Sokan felvetik, hogy a jókora költségvetésű marketingkampányok olyan drága készítményeket népszerűsítenek, amelyek terápiás előnyei legalábbis szerények. A harcba a politika is bekapcsolódik: John Kerry amerikai elnökjelölt nyilatkozataiban az ígérte, hogy a vényköteles készítményeknél a mainál jobb árakat harcol majd ki szavazóinak.

Maguk a gyártók igyekeznek az események elébe menni. A piacvezető Pfizer például jótékonysági programot hirdetett, amelyben a szegény, illetve egészségbiztosítás nélkül élő családoknak tetemes kedvezménnyel kínálja termékeit. A gyógyszergyáraknak ráadásul igen rosszkor jön az egyesült államokbeli árletörési kísérlet. Az új készítmények kifejlesztése ugyanis egyre nagyobb összegeket emészt fel: egy-egy új hatóanyagra annak gyógyszerré válásáig akár 800 millió dollárt is el kell költeni. Ennek nem kis szerepe van abban, hogy például egy vastagbélrákos beteg életének egy ével való meghosszabbítása hagyományos készítményekkel 63 dollárba kerül, egy újabb 11 hónapos időszak a legújabb készítményekkel viszont már 12 ezer dollárt is felemészt.

Az Egyesült Államok gyógyszer-felügyeleti hatósága, az FDA és az amerikai egészségügyi minisztérium vezetése úgy véli: a tengerentúli extrém gyógyszerárak kialakulásának oka az, hogy a nagy felvevőpiacnak számító Európa korlátozza az árakat, így a gyártóknak másutt kell behozniuk a fejlesztések költségeit. Emiatt felszólították az EU-t, hogy az egyenletesebb teherelosztás érdekében a mainál magasabb árakat alkalmazzon. Sok elemző szerint éppen a vén kontinens relatíve alacsony áraira vezethető vissza, hogy az itteni gyártók fokozatosan visszaszorulnak.

Az unió országaiban azonban a társadalombiztosítási rendszerek reformja folyamatosan napirenden van. Ennek mindenütt fontos eleme a gyógyszerkiadások növekedésének fékezése, így aligha van reális esély áremelésre. A kérdés azonban összetett, hiszen korántsem beszélhetünk egységes uniós gyógyszerpiacról. Felmérések szerint egyes készítményeknél akár 70 százalékos is lehet az árkülönbség, s az átlagos eltérés is eléri a 30-40 százalékot.

Nem csoda, hogy világszerte erősödik a magánforgalmú gyógyszerimport. Különösen az idősebb amerikaiak szánják rá magukat, hogy a szomszédos Kanadában vegyék meg jó pár hónapra előre a szükséges gyógyszereket. Sőt egyes cégek kimondottan arra szakosodtak, hogy a külföldön olcsóbban megvett készítményeket tömegesen értékesítsék. Európában például az olyan magas árszínvonalú országokat céloznak meg, mint Németország, Hollandia vagy az Egyesült Királyság.

Sokan egyébként vitatják, hogy a gyógyszergyárak magas profitjára azért van szükség, mert a fejlesztések kockázatosak, ezért megfelelő hozam reménye nélkül aligha kezdene bárki is komoly kutatásokba. A Handelsblatt által idézett elemzés szerint például a tíz vezető gyógyszergyár együttesen 40 milliárd dollárt költött kutatás-fejlesztésre, miközben az irányítási és a marketingköltségek ennek duplájára rúgtak. Még ezek után is maradt mintegy 60 milliárd dollárnyi üzemi nyereség, amelyet azonban a befektetett tőkével, illetve a finanszírozás költségeivel kell összevetnünk.