Termelékenység és lisszaboni célok

A jelentés egyik fő megállapítása, hogy az 1990-es évek első felétől kezdődően egyre erőteljesebben elmarad Európában az egy főre jutó GDP és munkatermelékenység növekedése az Egyesült Államokétól. Miközben az egy főre jutó GDP 1995-2001 között az USA-ban 2,3 százalékkal növekedett, az EU15-ben átlagosan 1,7 százalékkal, jelentős szórással az egyes országok teljesítményében.

A jelentés a termelékenység növekedését, összhangban az elmúlt években terjedő elemzésekkel, három - az információs és kommunikációs technikákat előállító, az ezeket felhasználó és az ezek által nem érintett - szektorban elemzi, és ez az ágazati bontás két jelentős eltérést jelez az USA és Európa között. Az eltérő termelékenységnövekedés egyik oka, hogy az infokommunikációs eszközöket felhasználó ágazatok (elsősorban a kereskedelem, pénzügyek, illetve egyéb szolgáltatások) esetében sokkal mérsékeltebb a termelékenység növekedése Európában, mint az USA-ban. Ez elsősorban a termékpiacok túlzott szabályozottságának, a verseny hiányának és az egységes piac megvalósítása érdekében született közösségi direktívák nem kellő mértékű végrehajtásának tudható be. Ezzel szemben az USA-ban a belső piacon megvalósuló erőteljes verseny, a skálahatékonyság kiaknázása folyamatos termelékenységnövekedést kényszerít ki.

Az európai gazdaság elmaradó termelékenységnövekedésének másik oka, hogy a hagyományos, az infokommunikációs technikák terjedése által kevésbé érintett ágazatokban sokkal erőteljesebb a termelékenység csökkenése, mint az amerikai gazdaságban. Ezen jelenég mögött az egy főre eső tőkeállomány csökkenése, a tőkefelhalmozás lassulása áll. A romló tőkemélyülést és a tőkének munkaerővel történő helyettesítését elsősorban a munkaerőköltségek csökkenése okozza. Ez utóbbi mögött országspecifikus tényezők állnak: a nominális bérek lassuló növekedése az erőteljesebb munkaerő-piaci alkuk eredményeképpen, a szakszervezetek alkupozíciójának gyengülése, a termékpiacok liberalizálása nyomán erősödő versenyben mérséklődő bérnövelési lehetőségek.

A jelentés által felvázolt trendek és kiváltó okok komoly átváltásokra, gazdaságpolitikai nehézségekre hívják fel a figyelmet az európai döntéshozók számára. Egyrészt rendkívül szűk lehetőséget adnak arra, hogy egyszerre teljesüljenek a munkaerőpiacokkal kapcsolatos lisszaboni célok (a foglalkoztatási ráta 70 százalékra emelése a mai 64 százalékról 2010-re és az időskori foglalkoztatás 50 százalékra bővítése a mai 40 százalékról), és megváltozzon a termelékenységnövekedésben mélyülő rés az USA és Európa között. Ehhez sem a rövid távú ciklikus folyamatok, sem a meglévő szerkezeti nehézségek nem biztosítanak kellően dinamikus növekedést. Ráadásul a termelékenység és a foglalkoztatás növekedését elősegítő tényezők - magas kutatás-fejlesztési kiadások, termékpiacok szabályozása, dinamikus pénzügyi mélyülés - sem javulnak olyan mértékben, hogy a két cél reálisan teljesíthető legyen.

Másrészt az egy főre eső tőkeállomány növelése olyan reformokat igényel, amelyek csökkentik a vállalati szektort és beruházásait sújtó terheket, állami elvonásokat. Ehhez a centralizációs ráta csökkentésére, és ezzel párhuzamosan olyan kiadásokat mérséklő reformokra van szükség, amelyek a politikai költségek mellett tovább nehezítik számos, prioritásként kezelt lisszaboni cél teljesülését. Középtávon - hasonlóan a foglalkoztatás és termelékenység együttes növelésével - a két cél teljesíthető, de rövid távon ellentmond egymásnak.

További problémát jelent, hogy nagyfokú aszimmetria mutatható ki az EU tagállamai között a reformok intenzitását és ezzel összefüggésben a növekedés dinamikáját és tényezőit illetően. A kisebb országok az elmúlt tíz évben jelentős deregulációt hajtottak végre a termék- és munkaerőpiacokon, aminek eredménye a gyorsabb növekedés és a foglalkoztatás bővülése lett. A nagyobb országok (ezen belül különösen Német-, Francia- és Olaszország) ezen a területen lemaradtak, és ez nemcsak a jól ismert makrogazdasági feszültségekben, de a növekedési és foglalkoztatási teljesítményekben is tükröződik. Ameddig ezen gazdaságokban nem következik be áttörés, addig sem a termelékenység növekedésben az USA-val szemben megjelenő eltérések, sem pedig a lisszaboni célok teljesíthetősége nem módosul érdemben.