Lakossági téren erősít a HVB Bank

Az anyabankjukat, a BA CA-t több neves gazdasági lap is a kelet-közép-európai régió legjobb bankjának jelölte, miközben a "nagymamánál", a németországi HVB Banknál több negatív fejlemény is zajlott. A német események nem éreztetik hatásukat Magyarországon?

A német bankrendszerben zajló átstrukturálódás nem a HVB sajátossága, hanem az egész bankrendszert érinti. Hasonló események zajlottak le a francia és az olasz piacon is, úgyhogy nem egyedi jelenségről van szó. S bár a tervektől elmaradó adatok egyes egységek eladásához is vezettek, a BA/CA abban a kellemes helyzetben van, hogy a hozzá tartozó térség gazdaságilag jól prosperál. Annak pedig külön örülök, hogy több neves szaklap is a BA/CA-t ítélte a legjobbnak.



A BA/CA csoport melyik tagja tekinthető az aranytojást tojó tyúknak?

Gyakorlatilag valamennyi leánybank az. A legkimagaslóbb növekedés a magyar és a román leányvállalatnál zajlott az idén, de terven felül teljesített a lengyelországi bank is. A 2004-es üzleti esztendő jobbnak ígérkezik várakozásainknál, a mostani számok alapján éves terveink jócskán túlteljesíthetőek. Bár a teljességhez az is hozzátartozik, hogy ez nem BA/CA-specifikum, hiszen a csoporttal konkuráló többi nemzetközi hitelintézet is hasonló fejleményekről számolhat be. Azt kell mondjam, aki ebbe a régióba időben fektetett be, annak jól jövedelmeznek már a leányvállalatai. Érdekes módon a verseny jóval kiélezettebb ebben a térségben - különösen Magyarországon -, mint a régebbi EU-tagországoknál, s bár ez különösen a vállalati szegmensre volt igaz, most már a lakossági piacon is egyre inkább érezhető. Tény, az üzleti lehetőségek is jóval nagyobbak ezen téren, mint nyugatabbra.



Jövőre is hasonló profitnövekedésre lát lehetőséget a régió bankszektorában?

A gazdasági paraméterek azt jelzik előre, hogy gyorsabban nő az EU átlagánál 2005-ben is. S bár a magyar bankszektor jövőre nem ismétli meg az idei profitjavulási ütemet, az eredményszámok mindenképpen jól csengenek majd.

Akvizícióra lát még lehetőséget a bankcsoport?

A csoportnak van pénze erre s elszántsága is, ám csak reális árak mellett hajlandó vásárolni. A fókuszba most éppen délkelet-európai bankvásárlások kerültek, ahová a BA/CA éppúgy az első között szeretne bekerülni, mint tette ezt a 90-es évek elején a mára már EU-taggá vált piacokon.



Terveznének-e felvásárlást a magyar piacon is?

Egy Postabankhoz hasonló tranzakcióra nem látok reálisan esélyt. Az persze előfordulhat, hogy az anyacégek összeolvadnak, s ez kihat a leányokra is, mint ahogy a mi esetünkben is ez játszódott le 2001-ben. Kivonulókra azonban nem számítok.



Akkor egyelőre marad az organikus bővülés. Nem szokta néha öszszevetni a meglévő helyzetet azzal, hogy mi lett volna, ha a Postabank- ügylet mégis összejön?

Erre idő nincs, s nem is vagyok olyan típus, hogy a múlton rágódjak. Tény, egy sikeres tranzakció esetén most más lenne minden, mi bajlódnánk a fúzióval, ami egyébként nem egy leányálom. Három éve már lezajlott ez a banknál a Hypo és a BA/CA egyesülésekor. Háromnegyed évnyi igen kemény munka árán sikerült nyélbe ütni mind a jogi egyesülést, mind a banküzemi rendszerek integrációját.



Ez év márciusában impozáns hároméves növekedési tervet vázoltak fel százfiókos bankhálózattal, a lakossági és a kis- és középvállalkozási szektorra fokuszálva. Ön szerint milyen gyorsan sikerülhet a magánszemélyeket meggyőzni arról, hogy a HVB már nem az egykori, jómódú privát ügyfelek és nagyvállalati szféra bankja?

Ez csak fokozatosan megy. A lakosság körében az ismertségünk jóval kisebb, mint a piaci részesedésünk, jóllehet nem kevés összeget áldozunk marketingre. De hát ez egyelőre érthető is, hiszen kis fiókhálózattal nem lehet tömegigényeket kezelni. Jómagam ugyancsak bízom abban, hogy hároméves projektünk végére a lakossági jelleg már erőteljes lesz piaci imázsunkban.



Az ügyfelek az idén már érzékelnek valamit a folyamatokból?

Pár fiókkal már az idén bővül hálózatunk - az Ersténél is bejelentkeztünk néhány eladó sorba került fiókra -, s ősszel megjelenünk a hitelkártyánkkal is. A kkv-szektor számára most a tömegtermékek irányába mozdulunk el automatizált folyamatokkal, standardizáltan értékesíthető termékekkel.



Fehér foltokat nem lát ezen a téren?

A lakossági termékpaletta nagyjából összeállt. Persze amire ügyféligény mutatkozik, arra nyitottak vagyunk. Így voltunk ezzel a devizahitel terén is. Jómagam szkeptikus vagyok ezzel a termékkel szemben, habár az Ausztriában lezajlott események eredőjeként látható volt ez a folyamat. Ott a jenhitel arányának túlzott növekedése miatt a jegybank kénytelen volt megkondítani a vészharangot. Az MNB is már többször megpendítette a konstrukcióban megbúvó kockázatokat. Továbbra is úgy látom, hogy a hitelfelvevők zöme nincs tudatában a pluszrizikónak, csupán az alacsony kamatot látja, semmi mást. Ez pedig adott esetben komoly következményekkel is járhat, hiszen nem mindegyik családi büdzsének vannak tartalékai arra, hogy az árfolyammozgás miatt megnőtt havi kiadásoknak eleget tegyen.



A lakáshitel-állományon belül mekkora arányt érhet el a devizahiteleké?

Ezt jelenleg még nem lehet megbecsülni, hiszen a termék felfutása az idén kezdődött, s bár dinamikusan nő a volumenük, a lakáshitel-állományon belül még csak marginális szeletet hasítanak ki. Egy-két év elteltével azonban - ha folytatódik a mostani tendencia - már szignifikáns súlyt képviselhetnek.



A piacon tapasztalható, egyesek szerint egészségtelennek tartott árversenybe is kénytelen volt beszállni a HVB, éppen a tömegek megnyerése miatt?

Az árversenybe minden bank beszállt. Betéti kamatok terén mi is igyekeztünk az átlagnál jobb kondíciókkal előállni, ám nem vagyunk annak a hívei, hogy volument kreáljunk, majd veszítsünk rajta. Azt azonban látni kell, hogy a privát betétállomány gyakorlatilag stagnál az egész bankrendszerben. Ez is az oka, hogy külföldi hitelfelvételekkel tudják csak a bankok bővíteni forrásaikat. Egyébként a lakossági hiteleknél egyelőre 1-2, a betéteknél 3-4 százalékos a részesedésünk, ami nem sok a HVB összességében 5,5 százalékos bankpiaci részesedése mellett. Számos banknál a lakossági volumen növekedésének zöme a lízingüzletágból, azon belül is az autófinanszírozásból eredt. Személy szerint egészségtelennek tekintettem az itt zajló folyamatokat, ám a piac normalizálódásával szóba jöhet ez a szegmens is csoportunk számára is.



Egy száz fiókból álló hálózat már elegendő lehet a tömegüzletág kiszolgálására?

Három év múlva a bank egy kicsit másképp néz ki, ám ez nem csupán abban érhető majd tetten, hogy a Szabadság térre költözik a központ. Minden piaci szegmenst lefedő bank leszünk, hoszszabb távon 8-10 százalékos piaci részesedéssel. Többféle, de szoros összhangban működő értékesítési csatornában is gondolkodunk. Három fő pillérre építjük üzletpolitikánk megvalósítását: a fiókhálózatra, az elektronikus csatornákra és az ügynökhálózatra, legyenek ezek akár saját ügynökeink, akár más pénzügyi szolgáltatókkal létrejött keresztértékesítési módozatok.



Három év alatt mennyiben változhat a hazai bankrendszer?

Naivság volna azt hinni, hogy három év alatt lényeges változás mehet végbe a piaci szerkezetben. Döntő fordulópontot majd az euró bevezetése jelent, hiszen ezáltal a lokális szereplők dominanciája csökkenhet. A vállalati szegmensben már szinte teljesen leomlottak a nemzeti határok. Itt van erre egy példa: miután a magyar bankok - az éles versenyből fakadóan - jóval kedvezőbben kínálnak vállalati hitelt, így több nemzetközi cégcsoport az itteni piacról finanszírozza más, délkelet-európai leányvállalatát. A külföldről beáramló nagyobb termékkínálat a lakossági piacon majd igazán akkor válik komoly versenytényezővé, amikor az euró bevezetése után - valamikor 2010 táján - eltűnik az árfolyamrizikó, s az euróban denominált befektetési alapok is jóval nagyobb szerephez juthatnak a magyar piacon. Ez azonban túlnyúlik a jelenlegi stratégiánk horizontján.



Ha már a középtávú várakozásait említette, hogyan látja a Budapesti Értéktőzsde jövőjét? Továbbra is jó döntésnek tartja, hogy nyár elején többedmagával meghatározó részesedést szerzett a magyar börzében?

Jó döntésnek tartom még mindig, s bármikor megismételném. Egyelőre meg van kötve a kezünk, a brüsszeli versenyhivatali eljárás még nem zajlott le, így érdemben csak ezt követően tudunk lépni. Mindenesetre úgy látom, az egyes országok bankjainak, vállalatainak fontos, hogy legyen egy nemzeti piacuk - mindenhol tetten érhető egyébként a területi egoizmus -, éppen ezért a legcélszerűbbnek a börzék közötti együttműködést tartanám. Ez tartalmazhat kölcsönös tőkerészesedést, a részvények többszörös jegyzését. A várható fejleményeken azonban még csak elmélkedni lehet, hiszen egyelőre kétszereplős a történet.



Többször is elhangzott: a célpont a varsói tőzsdével való együttműködés kialakítása. Hogyan folytatódik a történet, ha nem sikerül mindez?

Mindenképpen hiányozna a képből. Amikor a BÉT-ben való fokozottabb szerepvállalásunkról döntöttünk, akkor az egy gazdaságilag megalapozott döntés volt, kizárólag a BÉT-re vonatkoztatva, s nem spekulatív alapon működött, azaz nem a szövetség bővítése inspirálta vételünket. A fúzióban, s gondolok itt a bécsi és a budapesti tőzsdékére, nem látok fantáziát. A részvények kölcsönös jegyzésében viszont igen.