Piramisjáték, kormányrészvétellel

A magas forintkamatok devizahitelek felvételére ösztönöznek. A választható devizák közül a svájci frank a legvonzóbb, ennek kamata a legalacsonyabb. Így lehet ma Magyarországon kedvezően finanszírozni autóvásárlást és lakásberuházást. Ez utóbbiak esetében a devizában nyújtott hitelek kamatfeltételei jobbak az államilag támogatott forinthitelekénél is. A vállalkozások - ugyancsak növekvő mértékben - beruházásaik és forgóeszközeik finanszírozásában devizahitelre támaszkodnak, függetlenül attól, hogy az exportbevételük fedezetet nyújt-e a kamatfizetésre és a tőketörlesztésre. És ők is a svájci frankot részesítik előnyben, holott gyaníthatóan az exportbevételük - ha van egyáltalán - a legtöbb esetben nem Svájcból származik.

Az állam is ráérzett az alacsony devizakamatok vonzerejére. Az államadósság hozzávetőleg egynegyede devizában áll fenn, az idei adósságnövekmény ennél nagyobb hányadát finanszírozza a különböző devizákban történő kötvénykibocsátás. Az MFB az idén már kimerítette a 460 milliárd forintnyi hitelre kapott állami árfolyamgarancia-keretét. Egy nemrég keltezett hír szerint a Diákhitel Központ - az MFB közvetítésével - forrásai kiegészítése érdekében állami árfolyam-garanciával devizahitel felvételére készül.

A kereskedelmi bankok forintforrásainak növekedése nem tart lépést a hiteligények növekedésével, de devizaforrásaikat könnyebben tudják növelni, és ezeket - devizában - hitelezik tovább. Ők nem vállalnak - és a törvényes előírások okán nem is vállalhatnak - nagyobb árfolyamkockázatot. Viszont a nagyon alacsony kamatozású devizaforrásokra rá tudnak rakni egy olyan kamatrést, amely mellett számukra a devizahitelezés a forintban bonyolított ügyleteknél nagyobb nyereséget biztosít, miközben a hitelfelvevő még mindig azt érzékeli, hogy a devizahitel kamata messze kedvezőbb a forintéhoz képest.

Az MNB és a PSZÁF már figyelmeztetett a devizában történő hitelfelvétellel kapcsolatos növekvő kockázatokra, az utóbbi szervezet kötelezni kívánja a pénzintézeteket arra, hogy pontosan tájékoztassák az ügyfeleket a kockázatokról. Ez indokolt lépés, de nem fogja mérsékelni a devizahitelezés térnyerését. Ahhoz túl vonzó a 10 százalék körüli kamatkülönbözet a devizahitel javára.

A kockázat abban van, hogy a változó kamatozású devizahitelek esetén a forintban fizetendő kamat- és tőketörlesztés mértéke függ a devizakamat változásától és az esedékesség napján érvényes forint/deviza árfolyamtól. Kiszámítható, hogy egy svájci frankban felvett devizahitel törlesztése akkor válik a forinthitelnél kedvezőtlenebbé, ha a svájci frank kamata néhány százalékponttal, és a forint/svájci frank árfolyama legalább 20 százalékkal emelkedne. Ennek valószínűsége nagyon kicsinek tűnik. Pedig nem az.

A kamatkülönbözetek azért olyan nagyok, mert a piacok ilyen nagy mértékű forintleértékelődés lehetőségével számolnak, azt tartják reálisnak. Az elmúlt 3 évben a forint euróhoz viszonyított árfolyama csak 7,5 százalékos kilengéseket mutatott a piacon kialakult 251 forint/euró körüli átlagárfolyamhoz képest, de ez nem jelent garanciát arra, hogy a jövőben nem lesznek ennél nagyobb árfolyam-ingadozások. Erre rárakódnak a keresztárfolyamok ingadozásai: ugyancsak az elmúlt 3 évben emiatt a forint/svájci frank árfolyama 160 és 180, a forint/dolláré 200 és 320 között változott.

Miután a forint útja az euróhoz vezet, úgy tűnik, hogy a forintbefektetés és az euróban történő hitelfelvétel az, ami a többi devizához képest leginkább kockázatmentesnek tekinthető, és lehetőséget ad a kamatkülönbözet maximális kihasználására. Ha ez így van, akkor igazán nem érthető, hogy a kereskedelmi bankok miért nem hitelezik euróban a gépkocsi- és lakásvásárlás mellett - és helyett - az ügyfelek diszkontkincstárjegy-befektetéseit? Ily módon 4-5 százalékos hitelkamat mellett lehetne 11 százalékos hozamot biztosító pénzügyi eszközbe fektetni úgy, hogy a bank is és a hitelfelvevő is jól járjon, miközben maga az állami értékpapír tökéletes hitelfedezetnek minősül.

A pénzügyi közvetítésnek ez a formája valószínűleg azért nem terjed széles körben, mert nagyon is átlátható ennek kockázata. Ez a kockázat azonban ugyanígy jelen van a gépkocsik, lakások, forgóeszközök hiteleinek finanszírozásában. A kereskedelmi bankok az árfolyamkockázatot áthárítják a hitelfelvevőkre, de emiatt növekvő hitel- (vissza nem fizetési) kockázatot kénytelenek vállalni.

Egy valutaválság véget vetne a vészjósló tendenciáknak, és az annál kevésbé lesz fájdalmas, minél előbb következik be. A másik megoldás a gazdaságpolitikán múlik, de ehhez jelenleg nem lehet túlzott reményeket fűzni.