Céltévesztő MNB-törvény-módosítás

1991-ben az akkori döntéshozó testület - a jegybanktanács - mindegyik tagjának kinevezését a mindenkori miniszterelnök kezdeményezhette. Később az alelnökökre vonatkozó jelölési jog a mindenkori MNB-elnökre szállt, a kormány a "külső" tagok kinevezésében kezdeményezhetett. A 2001-ben elfogadott új jegybanktörvény szerint már az elnökre hárult az immár monetáris tanáccsá átkeresztelt döntéshozó testület minden tagjára vonatkozó jelölési joga. Megmaradt viszont a kormányfő egyetértési (vétó)joga, amely az előző ciklusban majdnem egy komoly instabilitást eredményező exlex állapothoz vezetett.

Egy döntéshozó testület és egyes tagjainak függetlensége nem csak s főleg nem elsősorban a kinevezési eljáráson múlik. Fontosabb, hogy milyen a tagok jogállása a kinevezést követően. E kérdésben a 2001-es jegybanktörvény érdemi előrelépést hozott, mert a monetáris tanács tagjai szinte semmilyen módon sem voltak függő viszonyban sem a napi politikával, sem az MNB elnökével szemben. Szakmai tudásuknak és a törvényben deklarált jegybanki mandátumnak megfelelően kellett cselekedniük. A testületi döntések érdemi viták és többségi szavazások után születtek. Ez a független intézmények első számú vezetőit állandóan minősíteni szándékozó politika számára nehezen emészthető helyzetet eredményez, nemcsak Magyarországon, hanem máshol is.

A kormányoknak a jegybankok döntéshozó testületeivel szembeni bizalmatlanságának csökkentése nem a jegybankok feladata (a konfliktusok időnkénti felvállalása akár hozzá is járulhat a hitelességük növeléséhez). A politikai meggyőződésen alapuló részrehajlást, vagy akár csak annak látszatát törvényi úton sehol nem lehet megszüntetni - mivel a minden politikai hitvallástól mentes, nagy tekintélyű és nagy tudású szakember ritka, mint a fehér holló -, ezért elterjedt az a gyakorlat, nemcsak Európában, hanem a világ más kulturált országaiban is, hogy a mindenkori politikai hatalom egy cikluson belül a független jegybankok döntéshozó testületeinek tagjai egynegyedére, egyharmadára kap változtatási lehetőséget. Így megőrizhető a testület működésének integritása, miközben a mindenkori politikai hatalom nem érzi magát teljesen kiszorítva a független jegybank döntéshozói testületéből. A politikai kultúrán múlik, hogy a kinevezésekben a politikai szimpátia mellett szerephez jut-e a szakmai tudás is.

Az MNB-törvény módosítására irányuló most benyújtott kormánypárti javaslat vélhetően formálisan csak kevés és orvosolható alkotmányos aggályokat vethetne fel, és azok kiküszöbölése után nem is ellentétes az Európai Unió jogi követelményrendszerével. Tartalmilag viszont szánalmas és napi politikai érdekek érvényesítésének szándékát sejteti. A legkevésbé sem oldja meg a testület politikai ciklusokon átívelő zavarmentes működését, és csak az MNB-elnök-kormány viszonyban próbál egy egyszeri hatalmi átrendeződést megvalósítani. Ugyanis egy hosszabb távon működőképes rotációs mechanizmus megfogalmazásának még csak a szándéka sem lelhető fel a javaslatban.

A kapkodást mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a javaslattevők szerint az MNB elnökének javadalmazása jelenleg a tényleges inflációhoz igazodik (ami nem igaz, mert valójában a bruttó keresetek alakulásához), a módosító indítvány szerint viszont ezt a tervezett inflációhoz igazítanák. Ez értelmezhető a döntéshozó testület antiinflációs elkötelezettségének növelésére irányuló lépésként, de valószínűleg inkább a javaslattevők öngóljára lehet gyanakodni. Így az MNB elnökének és a monetáris tanács minden tagjának érdekében áll az árstabilitás minél előbbi elérése, túlteljesítve az aktuális konvergenciaprogramban szereplő inflációs célkitűzést is, amely mellékesen amúgy sem kötelező a monetáris politika számára. S mi lesz, hogy ha az MNB elnöke által javasolt tagok, akik kinevezésük után már nincsenek függő viszonyban az elnökkel, valamint a kormányfő által javasolt tagok, akik kinevezésük után már nincsenek függő viszonyban a kormányfővel, a reálkeresetük maximalizálásán kezdenek munkálkodni?

A módosító indítványról az Országgyűlés szavaz majd, ítélkezni a javaslat fölött viszont elsősorban nem az Ab vagy az EU fog, hanem a piac. Ha a tárgyalás közben 270 forint/euróra gyengülne az árfolyam, az indítvány visszavonása erősen javallott.