Csomagolt szemétgondok

Egyetlen mondattal söpörte le az asztalról a pletykák szerint Gyurcsány Ferenc még miniszterelnök-jelöltként a kormány ülésén a darab alapú csomagolási termékdíjak bevezetésére vonatkozó tervezetet, amely az italtermékeknél jelentős előnyt biztosított volna az újratölthető csomagolásoknak. Kurta befejezés a közel egyéves, időnként késhegyig menő vitákkal tarkított előkészületeket tekintve, ráadásul a csomagolási hulladékok problémája valóban egyre megkerülhetetlenebb. A keletkező hulladék tömege nem nő jelentősen, ám ha térfogatának gyors növekedését nézzük, érthető, miért mindenkinek a műanyag palackok jutnak eszébe a szemét szó hallatán.

A kérdés az, miként legcélszerűbb felhúzni a kesztyűt az egyre tornyosuló hulladékkupacok tövében. A fő prioritás a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése lett volna a visszaváltható palackok preferálásával, de lehet-e ennek tényleges hatása egy olyan társadalomban, amely a végletekig kiéhezett a fogyasztásra, és a következő években talán az eddiginél valamivel nagyobb lehetősége lesz ennek kielégítésére?

Márpedig a végső döntés a fogyasztó kezében van, aki maga határozza meg, milyen palackot vesz le a polcról. A felmérések szerint az emberek többsége a visszaváltható palackok mellett tenné le a voksát, ám lehet, hogy egészen más képet kapnánk, ha a szavakban nagyon, ám a tettekben már többnyire sokkal kevésbé lelkes vásárlók kosarába belepillanthatnánk a pénztártól való távozás után.

A legnagyobb probléma pedig itt volt: az elérhető környezeti előnyről sincs egyetértés, arról pedig már végképp nem tudta meggyőzni a környezetvédelmi tárca a gazdaság szereplőit, hogy nem kerülnek versenyhátrányba, ha belevágnak a költséges újratöltő-kapacitások kiépítésébe. A fogyasztás kiszámíthatatlansága miatt az üdítő- és ásványvíz-palackozók nem láttak garanciát arra, hogy költséges beruházásaik megtérülnek, s további kockázatot vetített előre a visszaélések lehetősége, mivel a termékdíj-fizetési morál rendkívül rossz az ellenőrző hatóságok gyengesége miatt.

Ha már minden kötél szakad, az érintettek többsége inkább a szelektív hulladékgyűjtés finanszírozására és ezen keresztül a hasznosításra áldozna többet. Teszik mindezt arra hivatkozva, hogy Nyugat-Európában a modell bevált, a lerakókba kerülő csomagolási hulladék mennyisége felére esett vissza az elmúlt évtizedben. A kormány döntése értelmében ez a koncepció győzött, s az eddiginél erőteljesebben terelgetheti a csomagolókat a szelektív gyűjtés finanszírozása felé, hogy a hasznosítási követelmények némi túlteljesítésével jövőre várhatóan ismét teljes mentességet lehet majd szerezni a tömeg alapú csomagolási termékdíj fizetése alól.

Lenne mit tenni persze ezen a területen is, hiszen ma csak a települések kisebb hányadában van lehetőség a hulladékok elkülönített gyűjtésére, s csak remélhetjük, hogy a következő években tényleg gyökeres változás következik be ezen a téren. Százszázalékos megoldást a szelektív hulladékgyűjtéssel sem lehet elérni, a hulladék egy része a "legzöldebb" nyugati államokban is az útszéleken végzi, ám itt már elsősorban a fejekben kellene rendet teremteni, s az oktatás és a felvilágosítás, valamint a jelenleginél szigorúbb szankciók vehetik át a fő szerepet.

Mindenesetre az egy-, illetve többutas csomagolási hulladékokról nem csak nálunk vitáznak. Az uniós tagállamok egy része szintén megpróbálkozott visszaváltó rendszerek bevezetésével, ki több, ki kevesebb sikerrel. A legnagyobb visszhangot a németországi kötelező betétdíjas rendszer váltotta ki. A kereskedelemben felfordulást eredményező rendszer miatt árasztotta el az olcsó német dobozos sör a magyar piacot is. Emiatt a hazai sörgyártóink végül a saját visszaváltórendszer bevezetése mellé álltak, ám nem biztos, hogy ez valóban megfelelő piacvédelmet eredményezett volna, mivel a német szabályozást az Európai Bizottság éppen a piaci verseny korlátozására hivatkozva kezdte el vizsgálni, s a testület várhatóan a közeli hetekben dönt arról, hogy az Európai Bírósághoz forduljon-e az ügyben.

A visszaváltórendszerekkel való próbálkozás a gazdag uniós tagállamok luxusa - legyintenek morgolódva sokan, s úgy tűnik, ezúttal tényleg kimaradunk a kísérletből.