A Kreml részvénytársaság és az új orosz olajbárók
Az új elit tagjai a számukra még új, nagyon idegen politikusi stallum mellé most sorra gazdasági kulcspozíciót is kapnak. Fontos változás ez, amelynek végrehajtásához a Kreml a volt szovjet nagyvállalatoknál felállított igazgatótanácsokat használja. Két-három éve ezekben a grémiumokban még az adott szakterületet jól ismerő minisztériumi vezetők ültek. Mára szinte mindenütt az orosz elnöki apparátus képviselői váltották fel őket. A jelenség az energiaszektor mellett a hadiipartól a közlekedésig, sőt a médiáig gyakorlatilag minden vállalatnál végbement vagy végbe fog menni, ahol az orosz államnak részvénytöbbsége van.
E hosszú távú stratégia keretében lett 2004 júliusában Igor Szecsin, a Kreml-adminisztráció káderügyekben illetékes helyettes vezetője az orosz olajvállalatok sorában az akkor 5. helyen álló Rosznyefty igazgatótanácsi elnöke. Kinevezése óta tudjuk, hogy a Jukosz-ügy elindult a maga természetes végkifejlete, egy hatalmas, állami dominanciájú energiaipari és szállítóvállalat létrehozása felé. Ennek a Jukosz-vagyon konfiskálása utáni első fontos stációja volt az - egykor majd nyilvánvalóan geopolitikai célokat is szolgáló - új cég megalapítása. A Kreml-apparátus irányítói személyesen "vezénylik le" a folyamatot: Szecsin, a Jukosszal való leszámolás ötletgazdája, igazgatótanácsi elnökként így már maga segíthette világra a Gazprom és a Rosznyefty részvénycsomagcseréjével ősszel alapított Gazpromnyefty vállalatot.
A hol Putyin "alteregójaként", hol "szürke eminenciásként" emlegetett 44 éves Szecsin névleges főnöke, Dmitrij Medvegyev - az elnöki adminisztráció 39 éves vezetője - 2002-ben az energiaszféra (Oroszországban részben alulfejlettsége, részben a biztonsági problémák miatt különösen érzékeny) területén, a szállításban kapott kulcspozíciót: a Transznyefty igazgatótanácsi elnöke lett. A grémiumban ma már ott ül Kremlbeli helyettese, Jevgenyij Skolov, valamint Arkagyij Dvorkovics, az államfő egyik szakértői tanácsának irányítója (sokatmondó hivatalos titulusa szerint parancsnoka) is. Az idén szeptember 8-án az elnöki adminisztráció másik helyettes vezetője, Vlagyiszlav Szurkov a Transznyeftyeprodukt igazgatótanácsi elnöke lett - csupán három héttel azután, hogy a kilenctagú grémiumba választották. A százszázalékos állami tulajdonú, közel 1,3 milliárdos alaptőkéjű cégnek tíz szállítási nagyvállalata van. Köztük egy Ukrajnában, egy Fehéroroszországban.
Feltartóztathatatlanul folyik a Vlagyimir Putyint egy-másfél évtizede személyesen ismerő, bizalmát élvező szűk "belső kör" "csekista" tagjainak gazdasági kulcspozíciókba juttatása a gazdasági élet más szféráiban is. Így a 2004-ben nyolcmilliárd rubel profitot termelő orosz államvasútnak július óta Igor Suvalov elnöki tanácsadó az igazgatótanácsi elnöke. A Kremlben az a dolga, hogy a felsőházhoz, a szövetségi gyűléshez intézett évenkénti elnöki szózatba foglalt tételek, ígéretek teljesítését elemezze. Vagyis semmi köze a vasúti szállításhoz.
Viktor Ivanov, Putyin másik tanácsadója az elnöki adminisztrációban azért felel, hogy miként kommunikálják az államfőnek a személyi kérdésekben hozott, illetve az állami hivatalokkal kapcsolatos döntéseit. Ő tartja a kapcsolatot a bíróságok - általában az igazságszolgáltatás intézményei - és a Kreml között. Mindemellett 2002 júniusa óta az évente mintegy kétmilliárd dollár értékben hadiipari eszközöket gyártó Almaz-Antej nevű konszern igazgatótanácsi elnöke is.
Az államfő hivatalában befolyásos külpolitikai tanácsadóként dolgozó Szergej Prihogyko az orosz elnök külföldi utazásainak egyik fő szervezője. Ő koordinálja az együttműködést az orosz külpolitika alapelveit kidolgozó grémium és a Kreml között. 2003 áprilisa óta azonban feladatai közé tartozik a Taktikai rakétafegyverek tröszt igazgatótanácsának irányítása is. Mihail Leszin elnöki tanácsadó, valamint Putyin sajtótitkára, Alekszej Gromov az idén június 30-ától az Első Csatorna tévéállomás igazgatótanácsának tagja. Eddig az volt a dolguk, hogy az államfőnek információs jelentéseket, elemzéseket és ajánlásokat írjanak a tömegtájékoztatási eszközökkel való kapcsolattartásához.
Leszin és Gromov számára nem idegen a média világa. Az energetikai szférának a Kreml elnöki adminisztrációjából érkezett új döntéshozóinak azonban - talán helyesebb lenne komisszárokról beszélni - semmiféle képzettsége, szakismerete, gyakorlati tapasztalata nincs az energetikai iparban. Felülről kapott parancsot végrehajtani és "odalent" végrehajtatni ellenben nagyon tudnak. És gyorsan változó összetételű csoportjaik a Kreml-adminisztráció falain belül folyamatos, késhegyig menő harcot vívnak egymás ellen.
Érdekes lesz megfigyelni, hogyan tudnak együtt dolgozni a gazdasági szakemberekkel. Az állam képviselőiként miként képviselik a kisbefektetők érdekeit (amire a törvény szerint igazgatótanácsi tagságuk kötelezi őket), és hosszú távon hogyan befolyásolja az új elit az orosz kőolaj- és földgázkitermelés világgazdasági sikertörténetét.
