Az elnöki palotába készülő Sarkozy anatómiája

Sarkozy tényleg sokban különbözik Chiractól? Vajon valóban megpróbál véget vetni Franciaország saját gazdasági "kivételességébe" vetett tévhitének? A kihívás óriási: a munkanélküliség már vagy 20 éve tíz százalék körül van, a 25 évnél fiatalabbak egyötöde állás nélküli, a dolgozó lakosságnak pedig közel negyedét az állam foglalkoztatja. Ezeknek a funkcionáriusoknak a bére és a nyugdíja az állami költségvetés 40 százalékát emészti fel.

A "francia kivételesség" olyan érdekstruktúrákban nyilvánul meg, mint a vasút, vagy a mezőgazdaság, amelyek olyan erősek, hogy bármely reformkísérletet utcai tiltakozással azonnal meg tudnak bénítani. A francia állampolgárok képesek hősökké avatni olyan erőszakos aktivistákat, mint például José Bové, aki szétvert egy McDonald's éttermet. Vajon "Supersarko" (ahogy a szatirikus Canard Enchainé nevezte) képes lesz-e kezelni az előjogok Franciaországát?

Lehetséges. Sarkozy nem azonosul a privilegizált elittel. Bár kényelmes környezetbe született, az elit részére fenntartott - Grandes Ecole néven ismert - felsőoktatási intézményeket azonban nem járta végig, hanem egyetemet végzett, mint milliónyi más francia. A pénzügyi tárca élén töltött idő alatt javultak a gazdasági mutatók, ami azonban inkább a szerencsének, semmint az ügyességének köszönhető. A francia statisztikai hivatal 2,5 százalékos növekedést vár ez évre, szemben a költségvetés tervezésekor alapul vett 1,7-del. Ez a fellendülés - amely csaknem maradéktalanul a belföldi fogyasztás élénkülésén alapul - mintegy ötmilliárd eurós adóbevételi többletet eredményezett. Sarkozy ennek köszönhetően jelenthette be, hogy 2005-ben a kiadások lefaragása nélkül is a GDP 2,9 százalékára tudják csökkenteni a költségvetési hiányt, az idei 3,6-ről. Ezzel Franciaország 2001 óta először tud megfelelni az idevonatkozó maastrichti elveknek.

A fogyasztói kereslet magas szinten tartása végett Sarkozy adóreformot hajtott végre, ennek részeként csökkentette az örökösödési adót, serkentette a megtakarítások egy részének elköltését, dolgozói adókedvezményeket kezdeményezett és ösztönözte a vállalatokat, hogy mondjanak le a munka külföldre való kiszervezéséről. Ezek után nem is volt nagy meglepetés, hogy a fogyasztói kiadások az idei második negyedévben hat százalékkal haladták meg a tavalyi azonos esztendőben kimutatottat, miközben a háztartások megtakarítási rátája az idén 14 százalékra csökken a két évvel ezelőtti 17 százalékról. Sarkozy emellett tervet dolgozott ki a vállalati nyereségadó csökkentésére, amelynek jelenlegi, 35,4 százalékos szintje ötödével magasabb az európai átlagnál.

Ezzel egyidejűleg Sarkozy némi hajlandóságot mutatott szerkezeti reformokra. Franciaország költségvetési problémáiért az előző, szocialista kormány által bevezetett 35 órás munkahetet tette felelőssé, ami - a vállalatok mozgásterének szűkítésén kívül - 16 milliárd eurós kiesést jelent, többet, mint amit az ország a felsőoktatásra költ. Van azonban az akcióinak egy populista oldala is: harcosan követelte az uniós adókulcsok egységesítését, árcsökkentést sürgetett a kiskereskedelmi vállalatoktól. Sarkozy emellett számos tanújelét adta az establishment beavatkozáspárti és nacionalista ösztöneinek, amelyek ellen szemlátomást éppen kihívást akart intézni. Ennek részeként bejelentett egy "gazdasági növekedési csomagtervet" keresletélénkítő állami kiadások formájában.

Egy dolog bizonyos: Sarkozy mentesnek látszik az Amerika-ellenesség formájában megnyilvánuló, legerősebb francia nacionalista impulzusoktól. Emellett szóvá tette Franciaország túl kizárólagos barátságát Németországgal. Az Alstom cég általa vezényelt megmentése mindazonáltal magán viseli a régi dirigizmus valamennyi jelét.

A korporatista Franciaországot nehéz kormányozni. A csapda abban a hajlamban rejlik, hogy a deregulációval szemben inkább hozzáadnak egy réteget a bürokráciához. A kormány egyfelől erősen megadóztatja a vállalatokat, ezzel is hátráltatva a munkahelyteremtést, másfelől hatalmas összegeket költ a "szociális kohézió" fenntartására. Más szóval: az állam költekezik azért, hogy rendet tegyen az általa teremtett zűrzavarban.

Vajon Sarkozy képes lesz-e a megtörni ezt az ördögi kört? A Chirac és Sarkozy között kibontakozó küzdelem várhatóan megbénítja a kormányt, ezzel együtt pedig a reformok rövid távon való elindítását. Sarkozynek azonban vannak nagyhatalmú barátai a sajtóban, és a gaulle-ista UMP nagy részét is maga mögött tudhatja. Sok ellensége van, ugyanakkor jól ismert a hatalmas energiájáról és hatékonyságáról.

Sarkozy megmentheti Franciaországot, ehhez azonban felül kell kerekednie a benne rejlő hajlamon, hogy túl sokat várjon egy agyonterhelt államtól.