Amikor Kovács László eldöntötte, hogy Brüsszelben folytatja pályafutását, bizonyosan sok szempontot mérlegelt. Azt azonban valószínűleg nem mérte fel kellőképpen sem ő, sem az MSZP, hogy uniós biztosként mekkora támadási felületet kínál majd fel Magyarországon. S nem csak a felkészültsége, múltja miatti, néha indokolt, néha kisstílű támadásokra gondolok, mert azok - a magyar politikai vitakultúrát ismerve - nem túl meglepőek, és a kinevezési procedúra elmúltával gyorsan feledésbe merülnek. Kovács személye azonban hosszabb távon is ronthatja pártja népszerűségét.

Tudvalévő, hogy az Európai Bizottság tagjai nem képviselhetik nemzeteiket az egyes kérdésekben (arra ott van a tanács), számukra kizárólag az unió érdekei a mérvadók.

Egy szakértőnek számító biztos esetében ez viszonylag könnyedén megvalósítható, fejlettebb demokráciákból érkező tagoknál még a politikusi háttér sem akkora gond, s további könnyebbséget jelenthet, ha az illető olyan portfóliót irányít, amelynek viszonylag kis hatása van a nemzeti ügyekre.

Csakhogy Kovács esetében nem ez a helyzet. A hozzá tartozó "tárca" ugyanis számos olyan ügyben vizsgálódik, amelyekben bizony masszívan megjelennek, illetve sérülhetnek a magyar érdekek. Ilyen például az eva ügye, a társasági adókulcsok harmonizálása, vagy a Budapest Business

Journal legutóbbi száma szerint az iparűzési adó EU-kompatibilitása is. S hogy egy friss példát vegyünk: az unión belül a magyar termelőket érintheti a legérzékenyebben, ha Brüsszel - WTO-kötelezettségeinek megfelelően - mérsékli a Kelet-Ázsiából érkező importkukorica vámját.

Nincs tehát irigylésre méltó helyzetben a magyar biztos, amit első, többnyire kibúvó nyilatkozatai is sejtetnek az említett kérdésekben. De hát mindenki a maga szerencséjének a kovácsa?