Az ukrán központi választási bizottság (VCK) hivatalos adatai szerint hétfőn délután, a szavazatok több mint 99 százalékának megszámlálását követően három százaléknál kisebb előnnyel vezet Viktor Janukovics kormányfő, a hatalompárti jelölt. "Normális" körülmények között az ellenzéki Viktor Juscsenkónak nem maradna más teendője, mint hogy beismerje vereségét, és gratuláljon legyőzőjének. Ukrajnában azonban "abnormálisak" a körül-

mények.

A választási kampány minden furcsaságát már nem indokolt felidézni ehelyütt, de egy momentumra érdemes visszatérni: néhány hónapja több mint duplájára emelték a minimálnyugdíjat, s erről minden érintett értesítést kapott. Ebben gondosan hangsúlyozták, a döntés csak és kizárólag Janukovics miniszterelnök érdeme, ám azt elhallgatták, hogy nem "örök időkre" szóló emelésről, hanem átmenetinek szánt kiegészítésről van szó. Egy olyan intézkedésről, amelynek terheit hosszú távon annak ellenére sem bírhatná el az ukrán gazdaság, hogy az utóbbi időben két számjegyű növekedést produkál.

Leonyid Kucsma államfő, akinek minden botrány ellenére - Gongadze-gyilkosság, Pavlo Lazarenko exminiszterelnök bűnügyei, az oligarchák bevonása a hatalomba - két cikluson keresztül vígan sikerült megőriznie pozícióját, a Jelcin-féle forgatókönyvet próbálta lefordítani ukránra. Nyilván azzal a céllal, hogy távozása után senki ne zaklathassa, senki ne kérdőjelezhesse meg tevékenységét. A terv megbicsaklott. Kucsmának nem sikerült olyan utódjelöltet találnia, akinek Vlagyimir Putyinhoz hasonlóan karizmatikus személyisége és politikusi tehetsége lett volna. Janukovics az, aminek látszik: ügyes második ember, aki nem irányításra, inkább végrehajtásra termett. Ráadásul a keletukrán "klánok" kreatúrájaként alkalmatlan arra, hogy a "nemzeti újjászületésben" bizakodó nyugatukránokban szemernyi bizalmat keltsen.

Eddig is tudtuk, hogy Ukrajna nem egy ország, de a választások eredményei azt mutatják, a határok nem pontosan ott húzódnak, ahol sejtettük. Bármit mutatnak a statisztikák, ukránul szinte csak a nyugati megyékben beszélnek. A független, demokratikus, "nyugatos" ukrán állam hívei mégis túlnyomó többségbe kerültek az ország középső területein is, és mindenekelőtt Kijevben, ahol nagy meglepetésre aratott elsöprő győzelmet az ellenzék.

A jelöltek politikai nézeteiről esett és esik a legkevesebb szó. Ez természetes: Ukrajnában érvénytelenek a szokott kategóriák, értelmetlen bal- vagy jobboldalról, konzervatívokról vagy liberálisokról értekezni. Janukovics hatalompárti, Juscsenko ellenzéki. Előbbi a rendszer fenntartásában - amikor is nem a kormányé vagy a parlamenté, hanem az elnöki adminisztrációé, az "adminreszurszé" a hatalom -, utóbbi a "megdöntésében" érdekelt. Ha így is megpróbáljuk megfejteni Juscsenko "ideológiáját", a nyugati elemzők által használt fából vaskarikánál - mérsékelt jobboldali-liberális - tovább nehezen jutunk. Hívei között ott vannak a "nép-nemzetiek", a liberálisok és újabban a szocialisták is - széltől szélig.

Mindezzel együtt még képtelenség megjósolni, ki lesz Ukrajna elnöke. Sőt azt sem, mi történik holnap vagy holnapután. Először is, nincsenek konkrét és korrekt eredmények. A VCK szerint Janukovics 49:46 arányban győzött. Korábban a két exit poll egyike 53:42-es, a másik 50:47-es Juscsenko-győzelmet valószínűsített. Komolyak a kételyek, amint azt a nemzetközi reakciók is aláhúzzák. A Juscsenko-stáb azt állítja, a donyecki választókerületek harmadában meghaladta a részvétel a száz százalékot. A VCK internetes honlapjáról is kiderül: a donyecki 42-es választókerület politikailag fölöttébb aktív polgárainak 99,13 százaléka járult az urnákhoz, s szegény Juscsenko egy százalékuk bizalmára sem érdemesült. A 99 százalék régi időkre emlékeztet. És azt a következtetésünket erősíti meg: Ukrajnában most van 1989.

A hétfő reggeli százezres kijevi nagygyűlést követően - amelyen Juscsenko szövetségesein, továbbá Anatolij Kinah volt ukrán miniszterelnökön és Borisz Nyemcov egykori orosz miniszterelnök-helyettesen túl feltűnt például az ország első számú rocksztárja, Szvjatoszlav Vakarcsuk, és sokan mások - az ország számos régiójában utcára vonultak az ellenzék narancssárga zászlós-szalagos hívei, s tízezrek indultak a fővárosba.

Annyi biztos: a narancs- és nemzetiszín lobogók mellett a kijevi tömegben grúz zászlók is feltűntek.