Költségérzékenység
A referendum két különböző kérdésében azonos logika mentén érvel a koalíció és az ellenzék. A kormánypártok a kettős állampolgárság, az oppozíció a kórházi privatizáció kapcsán apellál a választók költségérzékenységére. Az Orbán Viktor vezette Fidesznek közben sikerült az egészségügyi magánosítás akadályozását "a rendszerváltoztatás befejezésének" feltételeként is ábrázolnia. Most nehéz megmondani, hogy a kezdeményezésre esetleg adandó igen válasz - melynek nyomán meg kellene semmisíteni az Alkotmánybíróság által már megsemmisített "kórháztörvényt" - mivel járna. Hacsak nem azzal, hogy hevesebben folytatódnának a viták az átfogó reformra szoruló egészségügyről.
A kettős állampolgárság ügyében bonyolultabb a kép. Az igen nem jár ma felismerhető veszélyekkel. A baloldal számításai alaptalanok, hiszen csak később válna világossá, hogy a kétharmaddal módosítandó törvények milyen feltételrendszert vonnának magukkal. (Érdekes: múlt pénteken az országos és a fővárosi választási bizottság ellentétes állásfoglalásokat hozott arról, hogy beavatkozik-e a kampányba a kormány. Anélkül, hogy jogászkodnánk: bizonyos, hogy a voksolni készülők jó része éppen költségérzékenységére hagyatkozva húzza be vasárnap az ikszet.) A szomszédos országok és az EU rosszallásával kapcsolatos aggályok sem állnak meg. Szomszédaink megadják határaikon kívül szakadtjaiknak az állampolgárságot, az unió illetékeseinek szavaiból pedig kiderült: Európának sincsenek kifogásai.
Közjogi értelemben persze a nemleges döntés az, amely semmire sem kötelez. Ám a következményei - magyar-magyar viszonyban, nemzetpolitikában - beláthatatlanok. (GA)
