Jól fogalmazott az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára, amikor azt mondta, szakmai és politikai konszenzusra, valamint együttműködésre van szükség a tárca, valamint a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium között, ha a szakképzés és a felsőoktatás reformját sikeresen szeretnék végrehajtani. A stratégiák ugyanis nem szigetelhetők el egymástól, ha minden képzési szinten olyan munkavállalókat szeretnének kibocsátani, akik piacképesek.

A szakképzés stratégiáját két héten belül már a kormány vitatja, előtte azonban több fordulóban az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) előtt járt. A felsőoktatás átalakítását célzó elképzelés is hamarosan az OÉT elé kerül. A munkaadói és munkavállalói véleményezés nemcsak a "több szem többet lát" alapon javíthat rajta, de a munkaerő-piaci elvárások és a kormányzati lehetőségek is közelebb kerülhetnek. Ez történt a szakképzés stratégiaalkotási folyamatánál is.

A végzettek számát tekintve szinte csak a felsőfokú képzésben részt vevők aránya nő. Az elmúlt tíz évben a középfokú oktatási intézményekben tanulók száma 517 ezerről 502 ezerre, a szakiskolákban képzetteké 225 ezerről 116 ezerre csökkent. A hazai munkaadók régóta hangoztatják, hogy több hegesztőre, lakatosra, vas- és fémipari szakemberre lenne szükségük, valamint kőműves, állványozó is kellene. Hangjuk az országhatáron túlra is elhallatszott, a Szlovákiából toborozható munkaerő azonban mára csendesebbé tette őket.

A hazai szakképzéssel nem csak mennyiségi, minőségi problémák is vannak. A tananyagok elavultak, az Országos képzési jegyzékben (OKJ) szereplő 800 szakmából valójában 130-at oktatnak. A fejlesztési terv SWOT-analízise elismeri, a tananyagok mellett a pedagógiai módszerek is korszerűtlenek, a szakképzési rendszer elaprózottsága pedig reménytelenné teszi a fejlesztést. Jelenleg több mint ezer képzőintézmény próbálja enyhíteni a szakmunkáshiányt. A döbbenetes szám azonban csak azt bizonyítja, jó üzlet a képzés, a szakemberhiány viszont nem csökken, sőt az egyes szakokon való tömegtermelés aggasztó. Bár a jelenlegi rendszer számos sebből vérzik, a finanszírozásra nem panaszkodhat. A Nemzeti fejlesztési terv (NFT) keretén belül jelenleg közel 23 milliárd forinttal javítható a szakképzés, ebből közel 17 milliárd fordítható a térségi integrációs szakképző központok (tiszk) létrehozására. A tananyagfejlesztést pedig több mint 5 milliárd teszi lehetővé. És ez csak a kezdet. Az NFT-ből a 2007-2013 közötti időszakban ezek az összegek minimum megnégyszereződhetnek. A SWOT-analízis veszélyei között egyelőre nem szerepel, pedig érdemes lenne megemlíteni a források koordinációját és ellenőrzését is.

A hamarosan kormányrendeletté avanzsáló stratégia nem csak átemeli a francia, a német rendszert, hanem magyarspecifikus szakképzést tesz lehetővé. Az intézkedések határideje azonban szkepticizmusra ad okot. A szakmai vizsgák központi nyilvántartási rendszerét két fázisban alakítja ki az oktatási tárca, az első szakasz jövő év júliusában zárul le. Eddig kell a bizonyítványok uniós elismertségét, a kreditek beszámíthatóságát is lehetővé tennie, de a szakképzést segítő informatikai hálózat is bevezetésre vár. A munkaügyi tárcát érintő intézkedések határideje még kedvezőbb, a finanszírozás és a statisztikai rendszer korszerűsítésére 2006 végéig van idejük. Az intézkedési terv 2013-ig fogalmaz meg feladatokat, így valós értékelésre csak kilenc év múlva lesz lehetőség, akkor derül ki, hányasra vizsgáznak a tárcák szakképzésből.