Tettes és áldozat

Ha a háborút nem is, egy-két csatát látszólag megnyert a kormányzat a jegybankkal vívott küzdelmében. A monetáris tanács a várakozásoknak megfelelően mérsékelte irányadó kamatát, az Országgyűlés pedig épp tegnap adta áldását a jegybanktörvény módosítására, amely növeli a miniszterelnök befolyását az intézmény felett.

De vajon elégedett lehet-e bárki is a kialakult helyzettel? Nem nagyon. És nemcsak a forint tegnapi, némiképp váratlan mértékű visszaerősödése miatt.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök joggal hívta fel az elmúlt napokban a figyelmet arra, hogy az erős hazai fizetőeszköz számos magyar exportőrt - főként a kisebb, belföldi alapanyagokból dolgozó cégeket - nehéz helyzetbe hoz, az olcsóbb import pedig kiszoríthatja a hazai árukat. (Paradox módon az ellenzék "erős ember csak erős forintot akarhat" elvet valló vezére ugyanakkor épp az általa egyébként támogatni kívánt hazai kis- és középvállalkozói szférát hozná ezzel nehéz helyzetbe a multikkal szemben, amelyek jóval kevésbé érzékenyek a forint árfolyamára.)

A kormányfő felvetése tehát jogos, a kínált megoldások azonban rosszak. Azokra a kormányzati pótcselekvésekre gondolok, amely a kamatcsökkentés imamalomszerű ismételgetésétől és a jegybanktörvény módosításától várja a gyógyírt a gazdaság bajaira. Holott a kezében volna az igazi, a hatékony eszköz is: a költségvetési hiány kordában tartása. Mert bár egyetértek a pénzügyminiszterrel abban, hogy a deficitet önmagában nem érdemes fetisizálni, de olyan célokat sem érdemes kitűzni (lásd konvergenciaterv), amelyek betartására nincs se képesség, se akarat.

A jegybank természetesen joggal fél ebben a helyzetben a komolyabb kamatcsökkentéstől - még a sávszélhez közelítő forint ellenére is -, hiszen nagy kérdés, mely pontnál fordulnak ki az országból tömegesen a spekulánsok. Csakhogy ennek a bizalomvesztésnek, törékeny helyzetnek a kialakulásában bizony neki is megvolt a maga szerepe gyakran következetlen, kiszámíthatatlan magatartásával, felesleges odamondogatásaival.

Ezek után érthető, ha a kormány és a jegybank több mint két éve tartó, káros viaskodásáról az Európa Kiadó zenekar egyik örökzöld sora jut eszembe: én vagyok az áldozat, én vagyok a tettes.