A hosszútávfutó magányossága
Kedvezőnek mondható külső környezet és továbbra is gyorsan növekvő lakossági fogyasztás mellett a magyar gazdaság 3,7 százalékkal növekedett az elmúlt egy évben. A fejlett országok között ez soknak, a régión belül viszont gyenge teljesítménynek mondható. Ráadásul az előző üzleti ciklus fellendülő szakaszában (1997 és 2000 között) jóval négy százalék fölötti bővülést jegyezhettünk. Erről
a dinamizmusról a jövő évben is lemondhatunk, vagyis úgy tűnik, Magyarország mint beérett piacgazdaság nem képes öt százalék körüli ütemben növekedni.
Kérdés persze, hogy mennyire baj ez. Ha azt tekintjük, hogy hozna-e megoldást a magasabb GDP-növekedés a gazdaság jelenlegi súlyos egyensúlyi problémáira, a válasz, az, hogy nem nagyon. A mostani problémák nem "nőhetők ki", azokat a gazdaságpolitikának kell(ene) megoldania.
Ha azt tekintjük, hogy egy százalékkal magasabb GDP-
bővülés évente nagyjából 200 milliárd forint többletjövedelmet jelent, nyilvánvaló, hogy hosszú távon jelentős eltérést okozhat az életszínvonalban egy viszonylag kis javulás is a potenciális növekedésben. A hangsúly a potenciálison van, aminek esetleges növelési szándéka nem tévesztendő össze a kormányzat jelenlegi pótcselekvéseivel. Annak ugyanis semmi köze a "beledöglünk az erős forintba" és a "gyenge magyar akar csak gyenge forintot" agyrémek mentén megfogalmazott víziókhoz.
Sokkal inkább ahhoz, hogy milyen tőkevonzó képessége van az országnak, és milyen minőségű humántőkét tud előállítani a magyar oktatási rendszer (és mennyiért).
Ennek mentén pedig máris megfogalmazhatók a kívánatos csapásirányok: a gazdaságpolitikai hitelesség visszaszerzése, a magánszektor adóterhelésének mérséklése, az ehhez kapcsolódó kiadási reform, a felsőoktatás piaci igényekhez igazítása és persze nem utolsósorban a szintén magasabb növekedéssel kecsegtető euróbevezetés.
Látható, hogy ez milyen messze van mindentől, amit az elmúlt öt-hat évben művelt a gazdaságirányítás. A rövid távú érdekek által vezérelt, lobbicsoportok által megvezetett politikusaink a jelen állapot szerint sohasem lesznek képesek konszolidálni a költségvetést, vagy rendbe tenni azt a felsőoktatást, amelybe az idén ugyanannyian léptek be, ahányan az általános iskolába. És egyáltalán semmi olyanra, amitől két szavazatot veszíteni lehet egy választáson.
