A Juscsenko-győzelem hatása az ukrán gazdaságra

Északkeleti szomszédunk elméletileg két, merőben ellentétes irányt vehet ebben a tekintetben. Noha gazdasága a Nyugat-Európa felé tartó kőolaj- és gázvezetékek révén a szó szoros értelmében Oroszországhoz kapcsolja, elindulhat a NATO-tagságnál is jobban áhított EU-tagság felé. A másik lehetőség a még embrionális állapotban lévő Egységes Gazdasági Térséggel (EGT) való kapcsolat fejlesztése.

Az orosz, ukrán, fehérorosz és kazah részvétellel tervezett - infrastrukturális és adminisztratív szempontból Moszkvának a szovjet korszakban kialakított dominanciáját erősítő - EGT főtárgyalói december 18-án véglegesítették annak a 29 dokumentumnak a szövegét, amely a négy, hatalmas területű ország tervezett szabadkereskedelmi övezetté alakításához minimálisan szükséges jogszabályi háttér megteremtéséhez szükséges. Az egyezmények aláírására a négy államfő csúcstalálkozóján került volna sor - az ukrajnai elnökválasztás nem várt harmadik fordulója azonban bizonytalan időre elnapolták ezt.

Moszkvának kereskedelmi szempontból fontosabb az EGT létrejötte, mintsem az orosz és ukrán gazdasági potenciált öszszevetve gondolnánk. A szovjet korszak időnként otromba módszereivel folytatott Janukovics-párti kampányban a Kreml emberei - Putyin elnököt is beleértve - ezért ijesztgették az ukrán választópolgárokat azzal, hogy az EU nem partnernek akarja a hazájukat, hanem az olcsó ukrán nyersanyagra vetett szemet, és meg akarja szerezni az 50 milliós piacot termékei számára.

Őrültség, de van benne rendszer, mondhatnánk Shakespeare-rel. A Kreml tudatosan rájátszik a hasonló programmal megvalósított hároméves náci német megszállás Ukrajnában mindmáig élő történelmi sebeire. Tény azonban, hogy az EU már most igyekszik visszafogni Kijev igényeit. 2004 májusában például, amikor Brüsszel 422,3 ezer tonnával jelentősen - 606,8 ezer tonnára - növelte az ukrán vas- és színesfémkohászat exportkvótáját, ez a látványos gesztus valójában exportcsökkenést jelentett az ágazat számára. Az új EU-tagállamok importja ugyanis május elseje előtt a kvótaemelésnek több mint a duplája, 870 ezer tonna volt. (Az már Kijev külön szerencséje, hogy 2004 első felében ugrásszerűen megnőtt az importbevételeinek 40 százalékát adó termékek világpiaci ára, és június végéig 48 százalékkal több bevételt realizáltak, mint egy évvel korábban. Ez az októberig regisztrált elképesztő, 12,7 százalékos ukrajnai GDP-növekedés legfontosabb összetevője.)

A hírek szerint Brüsszel esetleg azzal jutalmazza Viktor Juscsenko győzelmét, hogy egymillió tonnára növeli az exportkvótát. Ezzel látszólag a politikus Moszkva-barát ellenfele, Viktor Janukovics miniszterelnök szavazóbázisát adó keleti iparvidékeket támogatja. Valójában azonban inkább semlegesíti az új, Nyugat-barát államfővel szembeni ellenállást. Alekszandr Pilipenko, a legnagyobb luganszki, donyecki és dnyipropetrovszki kohászati üzemeket egyesítő Iparcsoport konszern helyettes vezetője már a december 26-i választási forduló előtt fellépett "az ukrajnai társadalmat megosztó politikusok" ellen. A szeparatizmus szításával próbálkozó Viktor Janukovicsnak azt üzente: "Kelet-Ukrajna autonómiája vagy elszakadása azt jelentené, hogy elveszítenénk európai piacainkat. Ezért nekünk nem az a fontos, ki nyeri a választásokat, hanem hogy a Nyugat elismerje az új ukrán államfő legitimitását."

Az ukrán gazdaság 2004-es mutatói ugyancsak a haszonelvűség térhódításáról tanúskodnak. Az év első felében ukrán cégek az Európai Unió immár 25 tagországával csaknem 11 milliárd dollár értékű üzletet kötöttek, ez pedig az ország külkereskedelmi forgalmának 34 százalékát adta. A 9,2 milliárd értékű orosz-ukrán kereskedelem a maga 29 százalékos részesedésével nem csak az EU-bővítés miatt szorult a második helyre: az adatokból kitűnően az ukrán nyersanyag-, villamosenergia-, mezőgazdasági és textilexport tudatosan keresi az új nyugat-európai piacokat, ahonnan az import immár 30 százalékát alkotják a fejlett technológia termékei.

Az elkövetkező hónapokban a Viktor Juscsenkónak nyújtott nyugati politikai támogatás mégoly soványka gazdasági hozadéka is ösztönzést adhat a lényegéből fakadóan lassú stratégiai fordulatnak. Várható, hogy Ukrajna megkapja a "piacgazdaság" minősítést, amelyben eddig a termelőüzemek túlzott állami támogatása miatt nem részesült. 2005-ben az ország felvételt nyer a Világkereskedelmi Szervezetbe is. Megváltozhat a befektetői klíma - ennek első jele, hogy a korrupcióellenes intézkedések sorában Juscsenko máris bejelentette az év legnagyobb privatizációs botrányának kivizsgálását. Az 55 ezer embert foglalkoztató, rendkívül nyereséges Krivorozssztal cégóriást ugyanis röviddel az elnökválasztás előtt nyugati és az orosz cégek kizárásával, sietősen átjátszották a távozó Leonyid Kucsma elnök milliárdos vejének, a 46 éves Viktor Pincsuknak és az államfő, valamint Viktor Janukovics fő "szponzorának", a "donyecki klán fejének" tartott 38 éves Rinat Ahmetovnak. Viktor Juscsenko új tendert ígért a mamutvállalat magánosítására. A Jukosz-analógiát elkerülendő sietett azonban leszögezni: az immár törvényes privatizációt követően a két gyűlölt ukrajnai "oligarcha" visszakapja a Krivorozssztalért fizetett jelképes árat.