Átláthatóság és hitelesség

A magyar inflációs célkövetésnek számos olyan egyedi tulajdonsága van, amely a hasonló rezsimet működtető fejlett országokban nem jellemző.

- 1. Az egyik leggyakrabban hangoztatott probléma az inflációs célt szolgáló eszközök szűk köre. Magyarországon a kamatszint változtatása szinte egyáltalán nem hat a nemzetgazdasági összkeresletre, így az inflációra sem. A kamatpolitika kizárólag az árfolyam befolyásolását szolgálja, amely viszont hatékony fegyver az infláció elleni küzdelemben. Ebből három következtetés is adódik:

a) A jegybank eszköztára kevésbé differenciált, így esetenként komoly kihívásokat jelenthet a cél teljesítése.

b) A jegybanknak inflációs céljai teljesítéséhez erősebben kell az árfolyamra támaszkodni, így ennek rövid távú reálgazdasági hatásai határozottabbak lehetnek.

c) Az inflációs célból egyenesen következik egy árfolyamcél, ami (különösen nyílt meghirdetés esetén) felkeltheti a pénzpiacok "kalandor természetű" szereplőinek érdeklődését.

Mindebből azt az óvatos következtetést lehet levonni, hogy a tankönyvek szerint elengedhetetlen transzparencia mégsem mindenhol szükséges eleme az inflációs célkitűzés rendszerének. (Tulajdonképpen ez a magyarázata annak is, hogy az MNB óvakodik árfolyammal kapcsolatos elvárásait közölni a piaccal.) A gondolat akár érvként szolgálhat a monetáristanács-ülés jegyzőkönyvének nyilvánosságra hozatala ellen, hiszen ez a transzparencia növelését szolgálja. A jegybank árfolyammal kapcsolatos erős elvárásai azonban a piac számára ismertek. Sőt, az ERM II rendszerbe való belépés után ez elkerülhetetlenül nyilvános lesz, vagyis a helyzeten nem nagyon segít a transzparencia hiánya sem. Az árfolyamcél kialakulásának problémái alapvetően hitelességi gondokra vezethetők vissza, vagyis kezelése is ezen a területen képzelhető el.

- 2. A jegybanknak a rögzített árfolyamrendszerben csak korlátozott lehetőségei vannak a sokkok ellensúlyozására. Kevésbé diplomatikusan ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a monetáris politika szigorítási lehetőségei nem jelentenek viszszatartó erőt a túlzott fiskális költekezéssel szemben. Egyes szakírók szerint ezt a sáv eltörlésével kellene korrigálni (ennek esélye nyilván nulla), mások úgy vélik, hogy a jelenlegi árfolyamrendszer a normalizálódó költségvetés mellett konzisztens lehet az inflációs célokkal, így az ERM II-ig tartó (remélhetőleg) rövid időszakra felesleges változtatni kondícióin.

- 3. Az infláció elleni küzdelem nem része a közgondolkodásnak: a társadalom érzéketlen, a politika eszköznek tekinti. Ebből a szempontból a jegyzőkönyv nyilvánosságra hozatala segíthet abban, hogy a gazdaság szereplői megértsék, a jegybank feladata az infláció letörése.

- 4. A racionális politikus szívesen áldozza fel rövid távú érdekeiért a hoszszabb távon nyilvánvalóan előnyösebb forgatókönyveket, vagyis erőteljesen jelentkezik az időinkonzisztencia. Ez ellen a jegybanki függetlenség intézménye szolgál(na) védekezésként, amelyet azonban időről időre támadások érnek a politika oldaláról. A nyilvános jegyzőkönyv segítheti annak eldöntését, hogy a monetáris politika mennyire áll politikai irányítás alatt, esetleg visszatartó erővel is bírhat a szakmailag nyilvánvalóan abszurd érvek megjelenésével szemben.

- 5. A fenti problémák miatt az inflációs célkitűzés intézményi keretei fellazultak, a közelmúltban késői célkitűzések, furcsa célmódosítások és célfeladások tanúi lehettünk. (E tekintetben normalizálódna a helyzet.)

- 6. A monetáris és fiskális politika közötti természetes érdekkülönbségek az elnök személye miatt politikai felhangot kaptak. A konfliktusok síkjai összemosódnak, a törvényszerű ellentétek és a monetáris kondíciók eltérő megítélései összemosódnak a politikai értelmezésekkel, ami nehezíti az antiinflációs politika gyakorlását. Ebben egyébként a jegybankelnök is tevékeny szerepet vállal: időnként pozíciójával öszszeegyeztethetetlen nyilatkozatokra ragadtatja magát, amelyet nyilvánvalóan a politikai ellenszenv motivál.

Látható, hogy a jegyzőkönyv nyilvánosságra hozatala nem csodaszer, amitől a hazai inflációs célkitűzés problémái megoldódnak, de összességében segítheti a sikeres működést. A transzparencia ily módon történő javítása az időinkonzisztencia és a politikai támadások ellen nyújthat némi védelmet, és a hitelességet is növelheti. Erre azért is szükség van, mert az árfolyammal kapcsolatos egyértelműbb megnyilatkozások esetleges káros következményeit csak hiteles gazdaságpolitikával lehet hárítani.