Az erős forint nem kormányzati kérdés
Az idei év bővelkedett a váratlan fordulatokban a gyógyszerpiaci szereplők számára. Mit tart a 2004-es esztendő legnagyobb csalódásának?
Egyértelműen a belföldi gyógyszerárvitát, hiszen azok az intézkedések, amelyeket a kormány áprilistól foganatosított, igen komolyan sújtottak bennünket, ráadásul indokolatlanul. Aligha a Richteren kell számon kérni a gyógyszerek támogatására előirányzott költségvetési összeg túllépését, hiszen készítményeink ára számottevően alulmúlja a külföldi versenytársak árszintjét, s mindez az elmúlt tíz évben negyvenmilliárd forint megtakarítást jelentett a költségvetés számára. Az elmúlt évben is kifogásoltuk ezt, amikor a keret túllépése miatt mintegy ötszázmillió forintot kellett a Richternek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számlájára befizetnie. Az idei év ismét kedvezőtlen fordulatot hozott, a gyógyszerár befagyasztásáról szóló és április elsején életbe lépett kormányrendelettel, amely leginkább minket sújtott. Ráadásul a kormányzat hozzáállása is meglepő, hiszen külföldön aligha születhet olyan döntés, amely az iparág hazai szereplőit rosszabb helyzetbe hozná a külföldi versenytársakkal szemben.
A kormányzati intézkedések, illetve a kormányzattal júniusban aláírt gyógyszerár-megállapodás az idén mintegy 2,5 milliárd forint nyereségkiesést okoz a Richter számára. A gyógyszerkassza túllépése 2005-2006-ban milyen következményekkel járhat?
Ha a dolgok normális mederben folynak, akkor nem számolunk nagyobb befizetésekkel.
Érdekes, ez ellentétben áll egyes elemzői véleményekkel, amelyek komolyabb mértékű befizetési kötelezettséget prognosztizálnak.
A válaszom az, hogy a kormányzatnak szembesülnie kell azzal, hogy mennyit tud egészségügyre, illetve gyógyszerár-támogatásra fordítani. A kabinet vállalta azt a minimális összeget, amelyet a költségvetés keretében erre fordít, és ez évi 5-5 százalékos emelkedésnek felel meg. Az elkövetkező két évben a kassza túllépése esetén a kormány a gyártókkal megosztva finanszírozza a különbséget, megítélésem szerint a Richterre eső rész nem lesz számottevő.
A megállapodás egyik pontja, hogy a nem támogatott és vény nélküli gyógyszereknél jövőre lehetőség van az áremelésre, illetve a támogatott 600 forint alatti, illetve 600-1000 forint közötti termelői árú készítményeknél dobozonkénti 45, illetve 70 forintos áremelésre. Ez milyen nagyságrendű felvásárláshoz vezethet még az idén, és milyen mértékben nőhetnek a szabad árassá váló termékek árai?
A felvásárlás már október-novemberben éreztette hatását, ám az a kérdés, hol csapódik ez le, a betegeknél, a patikáknál, avagy a nagykereskedőknél. Nem szabad azonban, hogy pánik alakuljon ki a lakosság körében. Látni kell: a támogatott körben jelentéktelen áremelés várható jövő évtől, ráadásul ez csak azt jelenti, hogy az árak visszaállnak a korábbi, 2004. első negyedévi szintre. A nem támogatott és vény nélkül kapható gyógyszerekkel kapcsolatban a Richter még nem döntött a jövő évi árakról, de úgy gondolom: a szabad áras lehetőség nem feltétlenül párosul a termelői ár emelkedésével, hiszen ezen a területen erős a piaci verseny. Ráadásul a külföldi gyógyszergyártóknak nem okoz különösebb gondot, ha nem nyúlnak a készítmények áraihoz, hiszen a dollár árfolyamának idei gyengülésével ebben az évben mintegy 30 százalékot nyertek. Megjegyzem, a kormányzat ezt sem vette figyelembe.
Az év elején aligha gondolhatták, hogy a dollár árfolyama 194-195 forintos szintig morzsolódik le.
Az idén mindezt még kompenzálják a fedezeti ügyletek, de mit hoz a 2005-ös esztendő?
Korábban 9-12 hónapra előre kötöttünk forint/dollár alapú fedezeti ügyleteket, ám ezek 2004. december végével kifutnak. Úgy ítéltük meg, hogy a forint olyan mértékben túlértékelt, hogy mindenképpen korrekciónak kell bekövetkeznie. Az erős forint nem kormányzati kérdés, elsődlegesen a jegybank politikájának köszönhető. Azt azonban látni kell: ez a tendencia nem csupán az exportot sújtja, hanem belföldön is rontja a magyar vállalatok versenyképességét. Tetten érhető ez abban is, hogy a Richter számára a magyar piac a legkevésbé nyereséges.
Ha már említette az exportot, a társadalombiztosítás nem csupán Magyarországon okoz problémát, hanem az Európai Unióban is, ahol szintén napirenden van a költségek visszafogása. Ez nem biztosíthat a Richter számára versenyelőnyt az olcsó termékei miatt?
A terveink között szerepel a termékportfólió bővítése ebben a szegmensben is, hiszen az EU-n belüli forgalmunk 40 százalékát az új készítményeink adják. A hatóanyagról egyre inkább a késztermékek felé mozdultunk el, és terveink szerint újabb partnerekkel bővül a disztribúciós hálózatunk. A hosszú távú együttműködések létrejötte azonban az egyes szabadalmi lejáratoktól is függ, és kiszámíthatatlan, hogy hány résztvevő szemeli ki magának a készítményt. Tény: az EU-n belül a fokozatos árcsökkentés és a volumen növekedése jellemző, amely egyértelműen a generikus piacot helyezi előtérbe.
Egyes vélemények szerint a 2005-ös esztendő izgalmasnak ígérkezik abból a szempontból, hogy a világ 35 legfontosabb molekulájából tizenháromnak lejár a szabadalma. Milyen következményekkel jár ez?
Ha egy szabadalom lejár, önmagában nem jelent semmit. Azt kell figyelni, hogy az a termék az adott társaság árbevételének hány százalékát adta. Ha ez 40 százalékos, az komoly csapás a cégnek, ám nem feltétlenül nyer ilyen sokat az a generikus társaság, amely "ráugrik" a készítményre, s amelynek ára komoly mértékben csökkenhet a szabadalom lejárta után.
A Richternél is folyik originális kutatási tevékenység, amely a központi idegrendszerre koncentrál.
A napokban adták hírül, hogy egy amerikai céggel, a Forest Laboratorieszel megállapodást kötöttek a Richter RGH-188 jelű atípusos antipszichotikum-molekulája és az ezzel rokon vegyületek közös fejlesztéséről. Várhatóan mennyi időt vesznek igénybe a klinikai vizsgálatok?
Jelenleg az emberi kísérletek első fázisa kezdődött el, amely több évig is eltarthat, mire az eredmény az engedélyező hatósághoz benyújtható lesz, de partnerünkkel együtt bízunk a sikerben.
A harmadik negyedévben három új termékkel jelentek meg a magyar piacon, ahol az új készítmények aránya a legnagyobb (62 százalék) az egyes célpiacok közül. Várható növekedés ezen a téren a többi szegmensben?
A célkitűzésünk, hogy évente 3-5 új termékkel jelenjünk meg Magyarországon és a Richter saját hálózatában, nem változott. A termékportfólió fokozatosan újul, számottevő ugrás a legnagyobb exportpiacunkon, a FÁK-tagköztársaságokban várható, ahol az új termékek még csak a forgalom közel 30 százalékát adják.
A külföldi termelőkapacitásaikat az idén tovább bővítették. Miért pont Indiára esett a választásuk?
Lépéskényszerbe kerültünk. Egyes hatóanyagaink gyártása az erős indiai és kínai verseny miatt gazdaságtalanná vált, ám ahhoz, hogy tovább tudjuk folytatni, és kapacitást tudjunk bővíteni a szintetikus vonalon, helyszínt kellett változtatni. India minden szempontból optimális terep: az alacsony munkaerőköltség, a kinti partnerünk, akivel régóta tart az együttműködésünk és az infrastruktúra is az ország mellett szólt. A húszmillió dolláros beruházással felépülő üzem 2006-tól kezdheti el az intermedierek, hatóanyagok gyártását, miközben a dorogi üzemünkben felszabaduló kapacitást új hatóanyagok előállítására használjuk fel.
Egyes külföldi társaságok úgy vélik, az olcsóságnak ára van.
Óriásiak a különbségek a cégek között, beleértve a környezetvédelmi intézkedéseket és a munkaerő színvonalát. Az ott épülő üzemünk mindenben megfelel a nemzetközi körülményeknek. A veszélyt inkább abban látom, hogy a nálunk is jelenlévő külföldi társaságok nem csupán a gyártást teszik át az alacsonyabb bérű országokba, például Indiába, Kínába, ahol a belső kereslet is hatalmas, hanem a kutatást is. Ebből a szempontból az indiai üzemünk funkciója nem értékelődik át, a kutatás-fejlesztést továbbra is Magyarországon hajtjuk végre.
A nemzetgazdasághoz eddig olyan szempontból is hozzájárult a Richter, hogy megőrizte függetlenségét, s ezen az idei "privatizáció" sem változtatott. Mivel sikerült meggyőzni a kormányzatot, hogy eladás helyett átváltható részvénykibocsátással tegyen szert bevételre?
Ez egy közös gondolkodásból született tranzakció volt, amellyel az állam, a részvényesek és a Richter dolgozói is jól jártak. 1992-ben a Richter hajszál híján százmillió dollárért elkelt, s milyen jó, hogy nem így történt, mert jelenleg már kétmilliárd dolláros értékű cégről beszélhetünk.
Milyen várakozásokkal tekint a jövő évre?
A termékportfólió megújítása és új termékek bevezetése szerepel az elsődleges célkitűzéseink között. Reálisan nézve az egyes piacok alakulását, öszszességében és dollárban számolva, tízszázalékos árbevétel-növekedésre látok lehetőséget.
