Tegnap a jegybank fél százalékponttal csökkentette irányadó kamatlábát, ezzel a kéthetes betéten elérhető hozam visszatért a tavaly novemberi valutaválság előtti szintre. A döntés egy nappal azután született, hogy Járai Zsigmond jegybankelnök úgy nyilatkozott, ha nem lennénk EU-tagok, már összeomlott volna a gazdaság.
Felelős gazdaságpolitikus ilyen nyilatkozatot nem tesz. Ez ugyanis csak egy újabb felhívás keringőre a pénzpiacok kalandor szellemű szereplői felé. Ráadásul egyáltalán nem segíti az inflációs célok teljesülését sem, hiszen az egyetlen, amit kiválthat, az a pénzpiaci volatilitás növekedése. Arról már nem is beszélve, hogy amennyiben a jegybank teljesülni látja a céljait, kötelessége a kormány gazdaságpolitikáját támogatni, márpedig ez nem támogatás. (És ez akkor is igaz, ha leszögezzük: gyakran úgy tűnik, hogy a kormány sem támogatja saját gazdaságpolitikáját.) Ebből a szempontból az is teljesen mindegy, hogy Járainak igaza van-e, vagy a gazdaságpolitika valóban harmatos konszolidációs teljesítményét túlzóan vetíti ki a gazdaság egészére.
Felelős gazdaságpolitikus ilyen nyilatkozatot már csak azért sem tesz, mert elég nehezen összeegyeztethető az EU-csatlakozás óta elkövetett, a tegnapival együtt 2,5 százalékpontos kamatmérsékléssel. A jegybank kommunikációja hosszú ideje teljesen inkonzisztens a monetáris tanács döntéseivel - miközben előbbi (legalábbis elnöki szinten) legtöbbször kimerül a kormány öncélú bírálatában, addig a döntéshozó testület a javuló inflációs kilátásokra hivatkozva lazít a monetáris politikán.
Az infláció elleni küzdelem politikai felhangokat kap, a laikusok szemében a szigorú monetáris politika egyet jelent az ellenzéki törekvések kiszolgálásával. A jegybank és a kormányzat közötti ellentétek dimenziói teljesen összemosódtak. A társadalom aligha érti, hogy az erős árfolyam és a magas kamatszint nincs összefüggésben a politikai színezetű oldalvágásokkal, egyik a szükséges, a másik pedig a szükségtelen rossz.
Érdemes lenne megnézni, hogy fejlett országokban hányszor szólal meg a jegybankelnök. Lefogadom, nagyságrenddel kevesebbszer. Ha az MNB-elnök nem érzi, hogy mit mondhat és mit nem, talán érdemes lenne azt a szigorú technokrata megközelítést alkalmazni, hogy csak papírral, előre megírt szöveggel áll ki a nyilvánosság elé. Nem ritka gyakorlat, és úgy tűnik, nálunk különösen hasznos lenne.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.