Bővítési kérdőjelek a csúcs előtt

Az EU-huszonötök állam- és kormányfőinek december 16-17-i brüsszeli évzáró találkozójukon közismert módon dönteniük kell majd az EU-török csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. Emellett azonban meg kellene erősíteni a horvát tárgyaláskezdést is, nyugtázva egyúttal a várt tárgyalászárást Romániával. Két héttel a csúcs előtt egyelőre egyik esetben sem világos, hogy pontosan mi is történik majd.

Látszólag a leginkább még a leendő török döntés halad a maga útján: a soros holland EU-elnökség olyan papírt köröztet a tagállamok között, ami elvben a tárgyalások megkezdését javasolja. Ám még ennél sem világos, hogy pontosan mikor is kezdődne ez, és mennyiben lenne "nyitott végű" a folyamat. És főként, hogy mire is fusson hát ki: teljes jogú tagságra, vagy "különleges partnerségre"?

Ráadásul a török tárgyaláskezdés körüli bizonytalansághoz ad további tápot az is, hogy ismét sűrűsödnek a kérdőjelek a horvát csatlakozási tárgyaláskezdés körül is. Carla del Ponte, a délszláv háborús bűnök kivizsgálásában illetékes hágai Nemzetközi Törvényszék fővádlója erőteljesen bírálta Zágrábot, amiért nem a kívánt mértékben működik együtt a törvényszékkel. A főként Ante Gotovina horvát háborús bűnös felkutatását és a bíróságnak történő átadását szorgalmazó beszéd valahol nyilvános "feljelentésnek" is beillett, legalábbis ebben a szellemben reagáltak rá mindenekelőtt a skandináv tagországok - de Nagy-Britannia, valamint maga a holland EU-elnökség is -, kétkedésüknek adva hangot a horvát csatlakozási tárgyaláskezdés időszerűségét illetően.

Amivel aztán fel is tűnik az uniós történéseket minden esetben jól ismert módon átszövő "minden mindennel összefügg" jelenség. Nevezetesen, hogy egyebek között éppen a leendő török EU-tagság egyik leginkább szókimondó ellenzője - Ausztria - az, amelyik másfelől viszont elszántan a horvát-EU tárgyalások pártolója.

És most minden lehet. Tekintve, hogy a skandinávok nagyon morózusak a horvát (törvényszéki) "együtt nem működés" miatt, miközben az osztrákok meg elkeseredett utódvédharcokat folytatnak a török tagság megtorpedózására, egyáltalán nem kizárható a kölcsönös blokkolás két hét múlva Brüsszelben. Sok múlik azon, hogy mennyire lesz kitapintható ellenkezés általában a török tárgyaláskezdéssel szemben, illetve, hogy menynyiben jellemzi majd a kérdéskör vitáját a "mindent, vagy semmit" hangnem, avagy esetleg kialakulhatnak helyi alkuk (például a tárgyalások "nyitott végét", netán lehetséges kifutását illetően is). Egyelőre úgy tűnik, hogy a tárgyaláskezdés tényébe már-már szinte mindenki beletörődött, ami vezetheti arra is az osztrák diplomáciát, hogy akkor viszont értésre adja: a "kölcsönös engedés" - tehát a horvátoknak szóló zöld jelzés - fejében lehet kész Bécs a beleegyezését adni a törökök ügyében.

"A dolog már-már úgy fest, mintha del Ponte irányítaná az EU csatlakozási tárgyalásainak alakulását" - jegyezte meg mindezek kapcsán az EU tanácsának egyik vezető beosztású diplomatája. Aki amúgy maga is úgy vélte: "az politikailag aligha működik, hogy úgy adnak tárgyalási mandátumot Törökországhoz, hogy a tagságra sokkal érettebb horvátoknál közben jegelik a folyamatot".

Végül, hogy végképp semmi se akarjon időre összejönni a bővítés ügyében, ezúttal a hivatalos szervezet, az Európai Bizottság kezdett el nyilvánosan is kétkedő hangokat hallatni az EU-román csatlakozási tárgyalások idei lezárhatóságát illetően. Brüsszelben konkrétan a versenyszabályozási joganyagrész kapcsán fogyott el a türelem: hírek szerint ezen a ponton az állami támogatások szabályainak végrehajtásában oly mértékű elmaradásokat tapasztaltak, hogy nem tudták felvállalni a politikai okokból amúgy sok oldalról szorgalmazott fejezetzárást Bukaresttel. A bizottsági morgolódás persze a folyamat jelenlegi szakaszában önmagában nem sokat jelent. Kérdés, hogy vajon minden tagország figyelmen kívül akarja-e majd hagyni, vagy sem.

Egy biztos: egyfelől létezik a sokak által hangoztatott politikai szándék egy optimista decemberi "bővítési nyilatkozat" megszületésére, ami egyszerre köti masnira a bolgár és román tárgyalászárást a horvát és török tárgyaláskezdéssel. Másfelől vannak az élet napi fejleményei, amelyek ma még lépten-nyomon akadályokat támasztanak. Kérdés, hogy elég-e két hét mindegyikük átugrására.