Izraeli nagykoalíció
"Azért megyünk be a kormányba, hogy békét teremtsünk" - indokolta Simon Peresz munkapárti vezető, miért lép nagykoalícióra pártja az eddig kisebb partnerekkel kormányzó Likuddal, amelyet sokan a zsidó-palesztin konfliktus kiéleződéséért is az egyik felelősnek tartanak. A mondat egybecsengett a nemzetközi közvélemény várakozásaival, s meglehet, éppen ezért is hangzott el: a világ az izraeli baloldaltól mindig a szembenállás enyhülését várta.
Más kérdés, hogy mekkora a béketeremtés tényleges esélye. A Gázai övezetből való kivonulás a Munkapárt belépésével eldöntött tény, ám távolról sem biztos, hogy ez valóban egy új békefolyamat első lépése lesz, s nem csupán egyszeri gesztus. Igaz, Arafat halálával a béke egyik akadálya is eltűnt az útból, s ha a január 9-i palesztin elnökválasztáson egyértelmű többséget kap Mahmúd Abbász, akkor egy pragmatista vezetővel talán kompromiszszumkész lesz a másik fél is.
De ezek megint csak a nemzetközi közösség vágyai. A valóság pedig az, hogy az izraeli-palesztin konfliktus története tele van váratlan és kiszámíthatatlan fordulatokkal, s ezért az előrejelzéseknek is vajmi kevés értelmük van. Pedig ha esély látszana egy átfogó megállapodásra, az elmúlt évtizedek véres harcaihoz szokott Nyugatnak 2001. szeptember 11. óta még több oka lenne a zsebébe nyúlni a palesztin újjáépítés és gazdasági fejlődés támogatására (hiszen az Al-Kaida is folyton a palesztinok elnyomására hivatkozik). Az USA már jelezte is erre való készségét a napokban egy húszmillió eurós gyorssegéllyel, de a jelentősebb összegek felajánlását meg kell előznie a békefolyamat újraindulásának. Peresznek valóban békét kell teremtenie. (UGy)
