Megpecsételt EU-metamorfózis

Balázs Péter még konventtagként, az alkotmány kezdeti vitáinál fejtette ki egyszer, hogy nézete szerint az unió létező intézményi struktúrái nem vagy csak alig tudnak kezelni bizonyos méreten felüli és az alatt lévő országokat. Az előbbire hosszú időn át a klasszikus - riasztó - példa Oroszország volt: Balázs szerint azonban a kezelhetőségi probléma a "méreten aluliak" esetében is valós. Város nagyságú országokat ugyanolyan döntéshozási lehetőségekkel - nota bene leendő EU-elnökségi feladatokkal - ellátni, mint ami az uniós költségvetés közel negyedét fizető 80 milliós Németországot, ez egy bizonyos ponton nemcsak feszültséget, de menedzselési problémákat is felvet.

Az EU mégis befogadott egy sor néhány százezres, esetleg 1-2 milliós országot, némelyik - mint Málta - alapterületre is alig nagyobb Budapestnél. Felvételük megkerülhetetlennek bizonyult: merthogy Ciprus nélkül Görögország nem szavazta volna meg a bővítést, Málta nélkül az olaszok sértődtek volna meg, északon a baltiak felszeletelése tűnt elgondolhatatlannak, délen a gazdaságilag felkészült Szlovénia tagságát nem lehetett megkérdőjelezni.

Miáltal szépen gyarapodtak a székek az asztal körül, amelyek számát a múlt heti EU-csúcs ismét kettővel már szinte biztosan, hárommal valószínűleg, de nem kizárható módon tíz éven belül néggyel is megtoldotta. (Miközben már Brüsszelben ketyeg - egyelőre még formális elbírálásra várva - egy macedón tagsági kérelem is, és ne feledkezzünk meg - távlatilag - Szerbiáról sem?)

E múlt heti négyből az egyik tehát a (jókora) török szék. Mire tag lesz, a török népesség jó eséllyel eléri majd a németét, egyes becslések szerint nem sokra rá el is hagyhatja, a legnagyobb lélekszámú taggá avatva Ankarát a kettős többségű (tehát népességi súlyra is építő) uniós döntéshozás rendszerben. Ráadásul jogos a kérdés: ha ők igen, akkor egy - a török tagság idejére remélhetőleg már sokkal jobban demokratizálódott - Ukrajna vagy éppen Moldova miért nem? Nem nehéz megjósolni, hogy ahogy Magyarországnak fontos a szomszédos magyarságot is uniós állampolgárrá avató EU-tagság a környező országok számára, ugyanígy Románia is aktívan felkarolja majd a hatalmas román népességgel bíró Moldova felvételét.

Lehet-e még működőképes ügyintézési, döntéshozási modellt működtetni egy olyan közösségben, amelyben város- (méretű) államok és félkontinensnyi nagyhatalmak ülnek körül látszólag "egyenrangú" félként egyazon asztalt? És döntenek közös büdzsét érintő dolgokról, "egyenlő jogosítványok", de egymástól fényévnyire eső teherviselési kötelezettségek mellet.

Igazából már a jelenlegi is sokszor döcögve megy. És mindenképpen feltételezi, hogy a résztvevők esetenként készek akkora kompromisszumra, ami életben tartja a rendszere egészét. Megteszik, mert a végső szaldót tekintve - ma még - így is megéri. De megéri-e majd egy félig-meddig már EBESZ méretű és heterogenitású államközösség esetében is?

Szerencsére a kérdést nem most kell megválaszolni, hanem legkorábban tíz év múlva - esetleg még később. Van tehát idő egyrészt most beüzemelni egy 25-27 tagra járatott együttélési modellt, másrészt fokozatosan előkészíteni egy majdani üzemváltást. Ami nem feltétlen igényel majd egyszeri drámai döntést. Kihordhatja az élet is magából: például a leendő alkotmányos szerződés alapján. Módot adva például a különböző témákra rámozdult, és abban különböző fokon integrálódott országok kisebb csoportjainak kialakulására.

Az EU - a hajdani EK, illetve Közös Piac - azon felismerés alapján jött létre, hogy a kölcsönösen vállalt egymásrautaltság (szu-verenitásmegosztás) rendszerszerűen szavatolhatja a békét és stabilitást. Ráadásul az ily módon együttműködő országok a korlátok lebontásával hatékonyabban gerjeszthetnek jólétet és prosperitást, mint ha ezt külön-külön tennék. Nem szükségszerű, hogy ez csak hat-tizenkét országgal lehetséges, és kizárt huszonöt-harminccal. Ami szükségszerű: hogy az utóbbi létszám mellett mindez már egészen más módon mehet csak végbe, mint hat-tizenkét országgal. Ezt persze minden bővítésnél elmondták, de soha nem volt még oly végletesen igaz, mint most. Ha úgy tetszik: ennek megkerülhetetlen bekövetkeztére tették rá a végleges pecsétet múlt héten Brüsszelben.