Mit akar valójában az EU?

A fukarság visszaüthet - lényegében erre figyelmeztette az Európai Unió leggazdagabb tagországait a közösség költségvetési ügyekért felelős új biztos. Dalia Grybauskaite szerint az EU tagjai - fontos uniós programok és célkitűzések - válhatnak áldozataivá azoknak a törekvéseknek, amelyek 2007-től 2013-ig terjedő pénzügyi periódusban a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) egy százalékában szabnák meg a tagállami befizetések határát a közös kasszába. Mint ismeretes, a közösség hat nettó befizetője - Ausztria, az Egyesült Királyság, Francia-, Német-, Svédország és Hollandia - tavaly decemberben állt elő ezzel az előterjesztéssel.

Az EU, amely 2004 májusában eddigi legnagyobb kibővítésével 15-ről 25 tagúvá vált, már javában "melegít" az új költségvetésről 2005-től éleződő ütközetekre, sajnálatos módon a hatok azonban kötik az ebet a karóhoz.

És ez sok mindent előrevetít. Az egyszázalékos GNI-limit kérdések sorát vetheti fel azzal kapcsolatban, hogy mit is akar valójában a közösség, hiszen az nem a kiadások befagyasztását, hanem jelentős csökkenését vonná maga után - állítja Dalia Grybauskaite. (A 2006-os 117 milliárd eurós szintről 2007-ben 9 milliárddal, 108 milliárd euróra esne vissza a büdzsé.) Az elgondolás tarthatatlanságára már a Romano Prodi vezette előző bizottság is felhívta a figyelmet, befizetési határként a GNI 1,14 százalékát javasolva; ehhez az elképzeléshez csatlakozott az új bizottság vezetője, José Manuel Barroso is. Most biztosa szólalt meg, érzékeltetve, hogy képtelenség harmonizálni a nagyobb, versenyképesebb, tudás bázisú Európa és a kevesebb pénz gondolatát. (KoM)