Kétarcú kormányzati politika

Nevezetesen, hogy miközben a kormány egyfelől szeretné csökkenteni a vállalkozói és a munkavállalói adóterheket, egyszerűsíteni és olcsóbbá tenni az adóigazgatás komplikált, nehezen követhető és nagy költséggel működő rendszerét, másfelől komolyan foglalkozik a külföldieket sújtó úthasználati díj bevezetésével. Egyik esetben sem érdemi, tartalmi kérdésekről van szó, hiszen az adórendszer reformja hosszabb távon ugyan hozhat - az adómorál javulásán és az igazgatási költségek csökkenésén keresztül - többleteket, de borítékolható, hogy a vállalkozásokat, a munkavállalókat és általában a fogyasztókat sújtó állami elvonás egészének mértéke érdemben csak lassan csökkenhet.

Az talán mindenki számára világos, hogy - egyrészt az évtized végéig kényszerként ránk nehezedő belső egyensúlyjavítás, másrészt a politikailag felvállalt költségvetési kötelezettségek változatlansága mellett - a nagy elosztórendszerek ciklusról ciklusra halasztott átfogó reformja nélkül a büdzsé bevételeinek szisztematikus növelése elkerülhetetlen. Ez determinálja az adóterhelés mértékének érzékelhető csökkentését. Az adórendszer változtatását kísérő kormányzati kommunikációtól függetlenül az esetleges átalakítás érzékelhető hozadéka a rendszer egyszerűsödéséből, az adókivetés és -behajtás költségeinek csökkenéséből, végül a javuló adómorálból tevődhet össze. Jogosan vetődik fel a kérdés: ha a determinációk miatt az évtized végéig nincs reális lehetőség a költségvetési terhek érzékelhető csökkentésére, érdemes-e néhány hét alatt adóreformot erőltetni? Látható, hogy a szomszédos országok példáját divatszerűen követő egykulcsos adózás nem szolgálja a társadalmi igazság és méltányosság mindenki által hangoztatott elvét, a méltányosság további csorbulása pedig a remélt moráljavulást kérdőjelezi meg.

Ebben az összefüggésben értékelendő az adóreformmal egyidejűleg megszellőztetett úthasználati díj célszerűsége is. Nem vitás, hogy nehezen felszámolható modernizációs deficitek jellemzik a magyar úthálózatot. A fejlesztések gyorsítása, a karbantartások rendszeres elvégzése az eddigieknél jóval nagyobb forrásokat feltételez, így ebben a tekintetben az úthasználati díj indokoltnak tűnik. De a szükséges források ezermilliárdokban mérhetők, miközben az úthasználati díj legfeljebb néhány tízmilliárdot jelenthet. Vitás az is, hogy az úthasználati díj bevezetésének intézményi és beszedési költségei, valamint az ehhez kapcsolódó bürokrácia és korrupció után valóban nőhetnek-e a költségvetés bevételei. A szűkebben vett úthasználati díjhoz kapcsolható bevételek és kiadások szaldója - nem beszélve a bevezetésnél szükségszerűen jelentkező zavarokról - igazából jelentéktelen. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az úthasználati díj egyrészt tételes EU-szabályokba nem ütközik talán, de ellentétes az unió alapeszméjével, amely az emberek, áruk és szolgáltatások, tőkék és a gondolatok szabad áramlást tételezi, másrészt bevezetése a magyar gazdaság egyes fontos szektorait - például az idegenforgalmat - igen kényelmetlen helyzetbe hozza, jogosan kérdőjelezhető meg az úthasználati díj bevezetésének célszerűsége.

Amit jelen helyzetben hangsúlyozni kívánok, az a magyar kormányzati politika kétarcúsága. Miközben üdvözlendő a gazdaságpolitika azon törekvése és útkeresése, hogy az adózást egyszerűvé tegye, az ilyen jellegű anyagi és érzelmi terheket mérsékelje, aközben elmarasztalandó, hogy egy eddig nem volt, sok szempontból vitatható új adót kíván bevezetni, amelynek számítható kedvezőtlen kihatásai nem állnak arányban szerénynek ítélhető előnyeivel.

Lehetséges ugyanakkor, hogy néhány honfitársunkat örömmel és megnyugvással tölti el a külföldiek újabb állami megsarcolása és a költségvetési hiányunk ilyetén csökkentése. De sekély e kéj, mert szélesebb összefüggésekben, távlatosabb kitekintésben a tervezett úthasználati díj azon túl, hogy sem a költségvetésre, sem úthálózatunk állapotára nem kínál gyógyírt, gazdaságilag nemcsak irracionális, hanem káros is. Európa közepén fekvő, gazdaságilag felzárkózni kívánó országunknak elemi érdeke a legszélesebben értelmezett térségi kapcsolatok erősítése, elmélyítése. Ezért Magyarország szerves beépülését az EU közösségébe és szűkebb-tágabb környezetébe nem nehezíteni, hanem segíteni kellene. Az úthálózati díj bevezetésének ötletét jó lenne mielőbb elfelejteni.