VG-körkérdés

Duronelly Péter / A Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója

Beruházásösztönzés kell

Az idén minden bizonnyal nem ismétlődik meg a tavalyi gazdasági dinamika, a plafon várhatóan 3,5 százaléknál lesz. Az utóbbi néhány évben a GDP-növekedés trendje lassuló expanzióról tanúskodik, amely jórészt arra vezethető vissza, hogy habár tavaly imponáló volt a beruházások bővülése, a beruházási ráta még mindig alacsony. A gazdasági teljesítmény fokozását nem forintgyengítéssel, nem is állami segítséggel, hanem befektetőbarát környezettel lehetne elérni, és komolyan el kellene gondolkodni az adóreformon. A lakossági fogyasztás növekedése némiképp lassulhat, mivel a nettó reálbér tényleges növekedése a 2004. évihez képest csökken, és a lakáshitel-állomány bővülésénél is hasonló folyamatokra számíthatunk. Az infláció terén várhatóan nem lesz nagy probléma, sőt egy kismértékű forintgyengülés nem járna az árindex számottevő emelkedésével.

Vojnits Tamás / Az OTP Bank elemzője

Júliusig kamatesés

Ami a GDP belső felhasználási oldalát illeti, az idén a beruházások lassuló ütemben bővülhetnek, míg a fogyasztási dinamikában várhatóan kisebb lesz a korrekció a 2004-ben megfigyeltnél. A fogyasztás növekedése 3 százalék körüli mértékre állhat be addig, ameddig a reálbér oldaláról nem kap sokkot. A termelési oldalt tekintve az iparban 5 és 10 százalék közötti expanzió valószínűsíthető. A lakáspiachoz kapcsolódó tevékenységek tompábbak lehetnek, de ezt ellensúlyozhatják az útépítések. Ezek fényében az első fél évben alacsonyabb GDP-bővülésre számíthatunk. A másik lényeges elem, az infláció terén az első két-három hónapban látványos zuhanás következhet be, a második negyedévben 4 százalék alatt lehet a mélypont, de aztán az év második felében emelkedhet a fogyasztói árindex. Ennek megfelelően a kamatok valószínűleg a második negyedévig mérséklődnek.

Bartha Attila / A Kopint Datorg Rt. tudományos főmunkatársaKockázatok

Több szempontból is kockázatot hordoz magában az idei esztendő. Egyrészt azért, mert tavaly nem sikerült az utóbbi években felhalmozódott egyensúlyi feszültségeket - így a folyó fizetési mérleg és a költségvetés magas hiányát - kezelni, ráadásul a lakossági megtakarítások szinte a nullára apadtak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, választás előtti évben nem igazán mértéktartó az államháztartási gazdálkodás. Kérdés, az idén ez hogyan alakul, azonban ez nem veszélyeztetheti a 2010-es euró-csatlakozást. Félő, a lakosság túlzott adósságterhei az alsó középrétegekben tömeges csődökhöz vezetnek. A 2005. év további pozícióromlást vetít előre a környező országokhoz képest, akár a maastrichti kritériumokat, akár a hosszú távú stabilitást tekintve, miközben eredményes fejlesztéspolitika csakis kiszámítható makrogazdasági feltételek mellett létezhet.

Barcza György / Az ING Bank vezető elemzője

Bővülő EU-források

Az európai szintre való felzárkózás tekintetében, 2005-ben is stabil, kétszázalékos növekedésiütem-többletet regisztrálhat a magyar gazdaság, bizonytalanságot elsősorban az okoz, hogy a világgazdaság és az euróövezet lassulása milyen mértékű lesz, illetve az alacsonyabb kamatszint és várhatóan stabil árfolyam képes lesz-e ezt kompenzálni. Így a tavalyi 4 után az idén 3,8 százalékos lehet a GDP-dinamika. Fontos lenne, hogy tovább mérséklődjön az állami túlköltekezés, ami az egyetlen tartós megoldása az egyensúlyi mutatók javításának. Kellemes meglepetés lehet az EU-támogatások bővülése, nem tűnik elérhetetlennek az akár százszázalékos lehívási arány. A fejlődés hosszabb távú feltételeinek megteremtése továbbra is lassan halad, az egy évtizede húzódó reformok halogatása kifejezetten hátrányos következménnyel járhat.

Forián Szabó Gergely / A CA IB Alapkezelő elemzője

Izgalmas év előtt

A tavalyinál "izgalmasabb" évet várok a magyar gazdaságban. A külső feltételek is törékenyek, de még kockázatosabbnak tartom a hazai gazdaságpolitika viselkedését. A parlamenti választások közeledtével sajnos erősödni szoktak a rövid távú szempontok, melyekből eddig sem volt hiány. Az évek óta krónikus külső egyensúlytalanság továbbra is fennmarad, így továbbra is a belföldi túlfogyasztást finanszírozó külföld kezében vagyunk. A befektetők kegyeiért folyó küzdelem és a választók megnyerése más szempontok mentén folyik, felelős politikusok számára a választás nem könnyű. Persze azért akadnak fogódzók is: a dezinfláció például két év után újra sikertörténet lehet. A 3,5 százalékot meghaladó gazdasági növekedés is hordoz magában lehetőségeket, igaz, ezzel Magyarország 2005-ben is a régió sereghajtói között találhatja magát.