Uniós bizonyítvány - elégtelen

Már szeretném látni az igazit! Az igazi magyar EU-szaldószámot, amit mindenki elfogad és senkit nem hoz kínos helyzetbe. Az uniós kasszába való befizetések és az onnan kapott pénzek 2004-es - egyébként pozitív - egyenlege a legszerényebb teljesítmény az új tagállamok sorában.

Persze cakkozhatjuk is a dolgot! Vagy 2003-ban kaptunk túl sok támogatást az EU-tól, vagy 2004-ben alakultak rosszabbul a dolgok, mint ahogy sokan számolták.

A 2004-es közösségi büdzsé végrehajtásáról szóló európai bizottsági jelentés gyaníthatóan az utóbbit mutatja. S ha ehhez hozzáadjuk a brüsszeli bizonyítványhoz kapcsolódó bizottsági vélekedéseket, akkor még lehangolóbb a kép: a tízek közül az első évben Magyarország tudta a legkevésbé pénzre váltani az EU-tagság előnyeit.

Lehet másfelé is mutogatni. Az illetékes miniszter a többi új tagállamnak nyújtott más uniós kifizetésekre hivatkozik, amelyekkel szemben itt gyümölcsöt csak később hozó pályázati pénzek állnak. Tényként említi, hogy nálunk csupán az idén kezdődtek a közvetlen agrárkifizetések, ami ugyancsak rontott a 2004-es mérlegen. S bizonygatja: Magyarország igenis jól áll az uniós pályázati pénzek felhasználásában, és ezt meg is láthatjuk - leghamarabb jövőre.

Ideje tehát tabula rasát csinálni. Többször elhangzott nyomós érvként a magyar uniós szaldó körül kialakult hazai szócsatában, hogy ha majd az Európai Bizottság közli a maga számait, az lesz az igazi. Nem ártana végre önkritikusan a számok mögé nézni, és mélyen elgondolkozni azon, hogy miért nem tudjuk a magunk javára fordítani az EU-tagság előnyeit. Miért nem tudunk gyorsan szerződést kötni és a megítélt támogatást még gyorsabban kifizetni, miért nehéz "gatyába rázni az intézményrendszert"? - ahogy az egyik nyilatkozóm fogalmazott. Hiszen - ha szeretjük, ha nem - a 2004-es brüsszeli bizonyítvány már megszületett.