Hideg zuhany előtt

Furcsa hangulatban szoktak telni az év utolsó napjai. Ilyenkor valahogy mindenki leereszt, félreteszi a problémákat, elmereng a mögöttünk álló esztendőn, és készül az önfeledt szilveszteri pezsgőzésre, mulatozásra. Ilyenkor a főnök sem macerálja már a beosztottat a jövő évben esedékes gondokkal, és bár sejti baljós végzetét, de a dolgozó is igyekszik feledni a rá váró megpróbáltatásokat. Majd jövőre...

Talán nem túlzás most ezzel a hangulattal jellemezni a magyar gazdaság egészét. Hisz tudjuk, érezzük: jövőre, legkésőbb a választások után szembe kell nézni a feszítő egyensúlyi problémákkal, a sok beszéd után hozzá kell végre nyúlni az államháztartás rosszul működő, pazarló alrendszereihez. És sejtjük azt is, hogy mindez sokaknak fájdalmas áldozatokkal jár majd. De ha más nem, a piac, az adósságunkat finanszírozó külföldi befektetők kikényszeríthetik majd a változást. Azt, amelynek révén a magyar gazdaság – hosszú, elvesztegetett évek után – végre ismét a versenyképes országok élvonalába emelkedhet.

Persze addig még előttünk van egy választási kampány, amely nyilván bőven tartogat számunkra jól hangzó, ámde hamis ígéreteket. Az arra fogékony szavazók bizonyára vevők is lesznek ezekre. Nekik különösen fájó lehet majd a kijózanodás. A hatalomért versengő pártok felelőssége, hogy ne éljenek vissza (túlságosan) választóik hiszékenységével.

A többség azonban remélhetőleg nem kerget illúziókat. Még akkor sem, ha most egy kicsit megpróbálja elfordítani fejét a megoldandó feladatoktól, és önfeledten élvezni szeretné az utolsó szép napokat. Hiszen tudja: a problémák makacsul megmaradnak, és hamarosan jön a hideg zuhany. Amitől egyébként nem kell félni. Csak az elején rossz, utána felfrissít, és erőt ad a továbblépéshez.