BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Meghatározó és múló epizódok

A 2005-ös esztendőben a hazai és nemzetközi média világpolitikai híradásait alig tucatnyi téma uralta tartósan. Ez az idén látszólag megkönnyíti a szerkesztőségek külpolitikai leltárkészítőinek dolgát. Kérdés persze, hogy a mostanság lajstromba vett eseményekre néhány év múlva is úgy tekintünk-e majd, mint egy-egy biztonságpolitikai folyamat meghatározó fordulópontjaira, vagy 2005 a világpolitika szempontjából megmarad amolyan átlagosan jelentéktelen esztendőnek.
2005.12.30., péntek 00:00

Ha személyes impresszióim nem csalnak, a világpolitikai iránt érdeklődő európai átlagpolgár 2005-ben az iraki választásokkal és az országban elkövetett merényletekkel, a palesztin területek kiürítéséről hozott februári jeruzsálemi döntéssel és Gáza augusztusi kiürítésével, az iráni atomprogram körüli egyre harciasabb vitával és Mahmúd Ahmedinezsád júniusi elnökké választásával, a júliusi, 56 halálos áldozatot követelő londoni terrortámadással, a Katrina hurrikán augusztusi pusztításával Louisiana és Mississippi államban, s végül a novemberi franciaországi zavargásokkal találkozhatott a legtöbbször az újságokat olvasva és a televíziók híradóit nézve. És a mindenható média sugallatára valószínűleg ezeket tekinti a mögöttünk álló esztendő meghatározó világpolitikai történéseinek.

Bevallom, engem személyesen jobban érdekelnek azok az események, amelyek túlmutatnak helyi értékükön, vagyis nemcsak most, decemberben, de néhány év múlva is úgy tűnnek majd fel emlékeinkben, mint egy-egy biztonságpolitikai folyamat meghatározó fordulópontjai. Ez persze több szempontból megnehezíti a leltárkészítést. Egyrészt mert a külpolitikai hírtermékek egy részének szavatossága éppen olyan gyorsan lejár, mint a hipermarketekben vásárolt kenyéré (ki emlékszik ma Kirgizisztán 2005-ös posztszovjet forradalmára?), másrészt mert bizonyos események fontossága csak utólag válik igazán láthatóvá (ebből a szempontból a Galileo műholdas navigációs rendszer első műholdjának fellövése például szerintem már-már korszakos jelentőségű). Végül azért is bizonytalan vagyok, mert egy-egy biztonságpolitikai folyamatban esetenként bekövetkezhetnek olyan fordulópontok is, amelyek az egész eseménysort más megvilágításba helyezik (ha például végül felbomlik Irak, a ma oly fontosnak tűnő, ez évi választások valószínűleg csupán politikai epizódok maradnak a második öbölháború 2003. március 20-i kezdetéhez képest).

S akkor még nem is beszéltem a leltárkészítés természetes szubjektivitásáról. Nevezetesen arról, hogy egy-egy esemény kapcsán egészen másra és másra tesszük és tehetjük a hangsúlyt. Míg egyesek például már-már politikai sikertörténetként állítják be az iraki választásokat, mások inkább azt hangsúlyozzák, hogy az idén két és félszer több merényletet követtek el az országban, mint tavaly, ezekben több mint kétszer annyiak haltak meg, s csaknem megduplázódott a sebesültek száma. Míg sokak szerint az Európai Unió 2005-ben hatalmasat betlizett (alkotmány, költségvetés), mások arra hívják fel a figyelmet, hogy ennek ellenére a közös biztonság- és védelempolitika terén soha nem látott sikereket hozott az idei év az EU számára. Míg egyesek a londoni merényletek után a szabadságjogok korlátozásában látják a terrorizmus elleni harc sikerének zálogát, mások szerint ezzel végső soron a terroristák céljait teljesítjük be önmagunkon. Még abban sem tud megállapodni a világ, hogy Irán már dúsítja, vagy még nem dúsítja uránját. És még sorolhatnám…

Mindezzel csupán arra akarom buzdítani e rovat rendszeres olvasóit, hogy az év végi világpolitikai médialeltárokat (köztük persze ezt is), fogadják azért fenntartásokkal. Az éjféli koccintáskor pedig messze kerüljék el a világpolitikát, s gondoljanak inkább azokra, akik a szívüknek legkedvesebbek. Én is ezt teszem majd.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.