A GVH drukkere az üzleti szféra is
Mintegy két éve azt nyilatkozta a versenytanács elnöke, hogy a bírságok további emelkedésére számíthatnak a versenyjogot sértő vállalkozások. Az akkori 800 millió forintos bírság a következő esztendőben több mint tízszeresére nőtt. Igaz, ez egyetlen ügy, a hétmilliárdos autópálya-kartell kapcsán ugrott ilyen magasra. A GVH következetes bírságolási gyakorlatát támasztja alá a tavaly kiszabott 3,5 milliárd forintos büntetési öszszeg. A sok száz milliós, sőt milliárdot is meghaladó közbeszerzési útkartell-ügyek mellett például 700 millió forint megfizetésére kötelezte a GVH a gázszigetelésű kapcsolóberendezések piacát maguk között felosztó cégeket.
Mindeközben sorra indította az újabb titkos megállapodásokkal szembeni eljárásokat is. A kartellcsoport helyszíni szemlékkel lepte meg a biztosítótársaságokat, brókercégeket, valutaváltókat vagy legutóbb a tojástermelőket. A tapasztalatok szerint a csoport alapos gyanúja az esetek túlnyomó többségében beigazolódik. Így várhatóan az idén is több súlyos kartellbírságra van kilátás. A kisebb büntetés reményében persze még dönthet úgy egyik-másik gyanúba fogott cég, hogy segédkezet nyújt a versenyhatóságnak.
A hivatal úgynevezett engedékenységi politikája – a magát és társait föladó kartelltag közreműködéséért a bírság teljes vagy részleges elengedése – eddig csak döcögött. Pedig ezt a vádalkuhoz hasonló megoldást – a nemzetközi tapasztalatok alapján, a kőkemény kartellek leleplezéséért – arra figyelemmel vezették be, hogy a versenyhez fűződő közérdek fontosabb a bírságolásnál. A sikertelenség magyarázható egyebek közt a szűk hazai piaccal, a lehetséges „feljelentő” abbéli félelmével, hogy elfordulnak tőle az üzleti partnerek. Az uniós piac megnyíltával azonban lazulóban a cégek egymásrautaltsága. A verseny nagy, a bírság magasabb. Egy vállalkozás valódi renoméja pedig nem attól függ, hogy miként lép ki a számára kényelmetlenné vált jogsértő megállapodásból. Nyilván ilyen megfontolásokból tavaly már több kartelltag élt ezzel a lehetőséggel, amelyet a versenytanács bírságcsökkentéssel vagy annak teljes mellőzésével honorált.
A mindennapok embere többnyire kívülálló szurkolója a kartellek vagy az erőfölényes próbálkozások szigorú felelősségre vonásának. Érthetően inkább magáénak érzi a fogyasztói ügyeket, elvárván, hogy az őt félrevezető cégek kellő árat fizessenek szabálytalan piaci magatartásukért. Régebben ezek az esetek kevésbé voltak hangsúlyosak a hivatal tevékenységében. A gazdaság állapota, a verseny színvonala azonban azt követelte meg, hogy elsősorban az antirösztügyekre koncentráljanak. Manapság – a bírságokból is kitűnően – markánsabb lett a fogyasztó megtévesztésére alkalmas magatartások megítélése.
Egyre fontosabb szerepet – és mind nagyobb nyilvánosságot – kap a hivatal versenypártoló tevékenysége, ez tavaly különösen az új kereskedelmi törvény előkészítésekor nyilvánult meg. Igaz, a feltáró jellegű, a több és tisztességesebb versenyt szorgalmazó ágazati vizsgálatokkal, szakmai és szabályozási javaslatokkal nem mindig érik el a remélt sikert, sőt gyakran falakba ütköznek a versenyjogi szakemberek. Ami nagy baj. De azért csak hozzájárulnak a versennyel, a piaccal szemben bizony még ma is élő fenntartások eloszlatáshoz. Ebben legnagyobb drukkerük aligha lehetne más, mint az üzleti szféra.
