A világ 2006-ban

A világgazdaság tavaly a megelőző évekhez képest kicsit lassabban, de a potenciális trendnek megfelelően, 4,3 százalék körüli ütemben bővült. Nem hozott változást az év abból a szempontból sem, hogy a teljes bővülés mintegy harminc százalékát Kína, további tíz százalékát pedig India hozta össze, a feltörekvő országok pedig összességében a teljes konjunktúra kétharmadáért voltak felelősek. Ezen államok nemzetközi munkamegosztásba való korábbi bekapcsolódása alapjaiban változtatta meg nemcsak a világgazdasági növekedés jellegét, de drámai hatással van mind az olyan jelentős országok, mint az Egyesült Államok vagy Japán, mind a hazánkhoz hasonló kisméretű nemzetgazdaságok folyamataira is. A legfontosabb sajátosság, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt években a gazdasági növekedés szerte a világban felpörgött, inflációs nyomásnak nyoma sincs. Az ezredfordulót követő minirecesszióra a világ összes jelentősebb gazdasági hatalma egyidejű költségvetési és jegybanki lazítással válaszolt, amely húsz évvel ezelőtt az egekbe nyomta a volna az árszínvonal változásának ütemét szerte a világban. Most erre esély sem volt, hiszen az olcsó és folyamatos technológiatranszfernek köszönhetően egyre hatékonyabb munkaerőt mozgósító feltörekvő gazdaságok sok iparágban vették át a korábban meghatározó fejlett országok szerepét, megakadályozva, hogy bárki komolyabb áremelést érvényesítsen vevőivel szemben. Az árszint annak ellenére vált felfelé is merevvé, hogy az olaj és a fontosabb termelési inputként szolgáló ipari fémek ára duplázódott.

Bár a világ az energiahordozók árának emelkedésére mind az árszínvonal, mind a növekedés szempontjából meglepően érzéketlennek tűnik, nem szabad félvállról venni az olajpiac folyamatait, hiszen ha talán nem is 2006-ban, de a közeljövőben akár mindennapi életünkben is számottevő változásokat indukálhat. A fejlett gazdaságok energiaigénye a hetvenes évek eleji és végi ársokk óta jelentősen csökkent ugyan, a konjunktúra fő motorjának számító régiók, a fent említett Kína, India, valamint az egyéb feltörekvő országok energiaigénye viszont jelentős, ennek következtében az általuk dominált világgazdaság olajigénye az elmúlt öt évben napi nyolcmillió hordóval emelkedett. Ezzel az ezredforduló után a kitermelés még lépést tudott tartani, az elmúlt két esztendőben viszont már csak az OPEC-tagországok növelték termelésüket, a nyolcvanmillió hordós kitermelésből mintegy 50 milliót adó többi ország teljesítménye pedig a magas árak ellenére két éve stagnál. A kínálati oldal merevségének nemcsak termelési, de logisztikai okai is vannak, ráadásul ha a folyamatok ebben az ütemben haladnak előre, az öt év alatt csupán hárommillió hordóval bővülő finomítói kapacitásokban is növekedhetnek a szűk keresztmetszetek. Nem csoda, hogy egy neves külföldi bank tavaly tavasszal száz dollár feletti olajárra vonatkozó bombasztikus előrejelzésével riogatta a nemzetközi közvéleményt, arra hivatkozva, hogy az olajszektorban a jelenlegi árszinten még nem indulnak be azok a beruházások, amelyek a kitermelést felzárkóztathatják a rohamosan növekvő igényekhez, viszont egy három számjegyű ár mellett lenne annyi kínálat, amely megtisztítja a kereslet hajtotta piacot. Természetesen egy ilyen folyamat a beruházási ciklus hossza miatt nem egy vagy két év alatt megy végbe, ezért bátran számíthatunk arra, hogy 2006-ban, valamint az azt követő években sem az olaj olcsóságáról szólnak majd a hírek.

A felszökő energiaár természetesen visszavetheti a konjunktúrát is, automatikusan stabilizálva az energiahordozók piacát, ehhez azonban a legnagyobb fejlődő országokban olyan visszaesésre lenne szükség, amelyre kevés esély látszik 2006 folyamán, így lehetőség van arra, hogy az olajárak a tavalyi értékek közelében lesznek. Az egy érdekes kérdés, hogy az idén végre változik-e az inflációs helyzet, hiszen a nemzetközi vállalati szektor vég nélkül nem képes az árrések szűkülésen keresztül benyelni inputáraik emelkedését. Nem kizárt persze az sem, hogy infláció továbbra sem lesz, a most jelentősnek számító nagyvállalatok közül viszont sok árrésének elolvadása miatt kénytelen lesz átadni helyét kínai, indiai, koreai vagy éppen brazil versenytársainak. Ez a folyamat a nemzetközi tőzsdék tavalyi teljesítményén meg is mutatkozott, ahol is a tizenöt éves recesszióból ébredő Japán mellett épp a fenti országok vállalatainak árfolyamai emelkedtek a legjobban. Nem kétséges: bármi is lesz 2006-ban, jelentős későbbi változásokat kiváltó folyamatoknak ágyaz majd meg.