Arany középút a kereskedelemben
Az új kereskedelmi törvényt tavaly decemberben fogadta el az Országgyűlés, és 2006. június elsején lép hatályba. Bár a kritikus hangok, az érdekellentétek végigkísérték megalkotásának egész folyamatát, sokak szerint éppen ez bizonyítja, hogy a szabályozás előremutató.
Többen az igazságtalanságok felszámolását remélték, de sokan bíztak abban is, hogy a törvény meg sem születik. A szabályozatlanság egyeseknek érdeke, másoknak a „farkastörvények” uralmát jelenti. A túlszabályozottság senkinek sem érdeke, mégis vannak, akik az államtól várják a segítséget. A piaci folyamatokat jogszabályi eszközökkel megfordítani nem lehet. A jogalkotó kötelessége, hogy olyan kiszámítható feltételeket teremtsen, amelyek mentén a tisztességes körülmények között működő vállalkozások megerősödhetnek, piacon maradhatnak. Legyenek azok kiskereskedők, kereskedelmi láncok, beszállítók vagy termelők.
A magyarországi kereskedők az új törvény hatálybalépéséig olyan jogi környezetben működnek, amelyben a szabályozás első számú eleme a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény. Ennek alapelvei rögzítik: „A kereskedelem előmozdítja az áru útjának gazdaságos szervezését a termelőtől a fogyasztóig, javítja a vásárlási körülményeket. Elősegíti a korszerű fogyasztás feltételeinek kialakítását, az életkörülmények javítását, hozzájárul a szocialista életmód fejlesztéséhez. A belkereskedelmi tevékenységet a társadalom- és gazdaságpolitikai célokkal összhangban, a népgazdasági tervnek megfelelően kell végezni.”
Természetesen ostobaság lenne azt állítani, hogy a kereskedelem működését a fenti állapotok jellemzik, a gazdasági körülmények átalakulása megelőzte a jogi környezet változását. Születtek új, korszerű törvények – például verseny-, fogyasztóvédelmi, élelmiszertörvény –, amelyek a kereskedelem működését éppen úgy alakítják, mint az a jogszabály, amely a nevében hordozza a szakmát. Bizonyos kérdéseket azonban más törvények nem szabályoznak, pedig a viták középpontjában állnak. Ezekre nincs általánosan alkalmazható recept, uniós csodaszer, minden országnak magának kell kitalálnia a számára legkedvezőbb megoldást.
-Az üzletek hétvégi nyitva tartását néhol korlátozzák, máshol a kereskedő szabadon dönt e kérdésben. Magyarországon a hétvégi bevásárlás „divattá” vált. A felmérések szerint még ennek elvi ellenzői között is többségben vannak azok, akik vásárlásaik egy részét szombaton és vasárnap intézik. Egy ilyen tiltás nem lenne életszerű. Más a helyzet a munkaszüneti napokkal, amikor foglalkoztatási tilalom érvényesül, tehát a nagyobb üzletek nem nyithatnak ki.
-A nagy alapterületű üzletek létesítése nemcsak egyetlen település kereskedelmének szerkezetét, vállalkozásának lehetőségeit, munkahelyek létét, fogyasztói kínálatát befolyásolja, hanem többét. A települési önkormányzat döntési joga a létesítés tekintetében vitathatatlan, de a döntéshozatal során a regionális szempontok figyelembevételét csak más szervezet garantálhatja. A törvény ezért véleményezési jogot ad a regionális fejlesztési tanácsoknak.
-A beszerzési ár alatti értékesítés olyan eszköz, amellyel egy jelentős tőkeerejű vállalkozás képes a vevőket magához csábítani. A beszerzési ár alatti értékesítés ezért rontja a kis boltok versenyhelyzetét és kedvezőtlen a beszállítókra is. De mit lehet tenni a beszerzési ár alatti értékesítéssel szemben, ha a beszállítót a termék alacsonyabb áron való átadására kényszerítik, vagy a hazai termékeket külföldivel helyettesítik? A törvény ezért vezeti be a jelentős piaci erővel való visszaélés tilalmát, amely a beszerzési ár alatti értékesítésnél sokkal komplexebb módon közelíti a kérdést.
A kereskedelmi törvény szellemisége egyértelműen piacbarát, de nem áll azon az elven, hogy a piac minden problémát önmagától megold. Hangsúlyozza egy etikai kódex létrehozásának fontosságát. Az etikai kódex megvalósításával a kereskedelmi szakma saját rangját, megbecsülését emelheti. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával már megtette ezt az elismerést. Döntöttek arról, hogy a bizonytalanság, a jogon kívüliség állapota helyett kiszámítható környezetre van szükség, amelyben az állam tiszteletben tartja a piaci folyamatokat, de igyekszik gátat vetni a nemcsak az egyes piaci szereplőkre, hanem az egész gazdaságra károsan ható magatartásoknak.
A törvény nem védi a kisvállalkozásokat – mondja az egyik nyilatkozat. Ez a jelentős piaci erejű vállalkozásokat sújtó szankciótörvény – állítja a másik. „Aurea mediocritas” – mondja a latin. És a latin mondások igazságtartalmát az ókor óta ismerjük.
Az állam tiszteletben tartja a piaci folyamatokat, de igyekszik gátat vetni a károsan ható magatartásoknak.
vagy
A szabályozatlanság egyeseknek érdeke, másoknak a „farkastörvények” uralmát jelenti.
vagy
A túlszabályozottság senkinek sem érdeke, mégis vannak, akik az államtól várják a segítséget.
A szerző a GKM főosztályvezetője
