Vissza az EU-pénzt!

Visszafizetendő kedvezményes hitellé alakítaná át az eddigi fejlesztési támogatások egy részét az EU. A hír hallatán talán sok potenciális kedvezményezett zsebében kinyílik a bicska. Hiszen ki választaná a visszafizetendő hitelt, ha vissza nem térítendő támogatást is kaphat helyette? (Kislányom már négyéves korában is nagyon világos különbséget tett aközött, hogy „kölcsönbe” vagy „örökbe” kapta-e óvodai barátnőjétől az este hazahozott ismeretlen nyakláncot.) Vagy talán mégsem ilyen egyértelmű a viszony?

Talán meglepő, de a mai Magyarországon vállalkozói szemszögből akár versenyképes is lehet a hitel a támogatással szemben. Az EU-pénzek kifizetése ugyanis sokszor nagyon lassú, máskor kiszámíthatatlan, óriási papírmunkával jár, gyakran irdatlan összegű bankgarancia felmutatását igényli, ráadásul a pályázatok meghirdetése és a végső beadási határidő között sokszor rövidebb idő telik el, mint amennyi egy rendes üzleti terv összeállításához és egy közepes méretű cég szervezeti átalakításához szükséges, az uniós pénzeket osztó bírálóbizottságok gyakran jóval felkészületlenebbek, mint a bankok hitelbírálói stb.

Ha gyorsabban, kiszámíthatóbban, kisebb bürokratikus teher mellett lehet olcsó hitelt felvenni, az sok szempontból akár előnyösebb lehet egy vállalat számára. Az életképes vállalkozói ötletek kiszűrésének éppen az lehet egyik eszköze, hogy megélnek-e hitelből is (esetleg állami kamattámogatással) – ha nem, akkor nem is biztos, hogy érdemesek lennének a vissza nem térítendő pénzre. Azt is könnyű belátni, hogy ugyanakkora pénzből többen jutnának visszatérítendő kedvezményes hitelhez, mint ingyenes támogatáshoz.

A vissza nem térítendő uniós támogatások pedig maradjanak meg a közlekedési, környezetvédelmi és egészségügyi beruházások vagy a humánerőforrás-fejlesztés céljaira.