Az ingyenpénz vége

Közel hat év után ma először emelkedhet az eddigi nulla szintről a Bank of Japan (BoJ) irányadó kamata, mégpedig a japán napilapok kiszivárogtatása szerint 25 bázisponttal. Ezzel talán lezárulhat a távol-keleti ország gazdaságtörténetének sötét fejezete, amely még az 1989-es részvénypiaci összeomlással kezdődött, majd évtizedes recessziót, az állam drámai mértékű eladósodását és hét évig tartó deflációt eredményezett.

A jegybank most várható szigorítását egyesek – például az OECD – még mindig korainak tartják, emlékeztetve a 2000-ben meglépett elhamarkodott emelésre (szintén 0-ról 0,25 százalékra), amelyet a dotkombuborék kipukkanása után a BoJ hamarosan kénytelen volt visszakorrigálni. Tény, Tosihiko Fukui jegybankelnök minden jel szerint alig várja, hogy a 2003 óta általa vezetett intézmény végre igénybe vegye a monetáris politika hagyományos eszközét. Meglepetést mégsem okozhat majd a mai döntés. A japán gazdaság ahogy tavaly, úgy az idén is közel 3 százalékkal bővülhet, a munkanélküliség nyolcéves mélyponton van, az üzleti bizalom erős, egészen a közelmúltig a részvénypiac is szárnyalt, és már a hetedik egymást követő hónapban mutattak ki áremelkedést, igaz, csak néhány tizedszázalékost. A szigorítás előszeleként a BoJ már márciusban jelezte: fokozatosan felhagy a „kvantitatív enyhítés” politikájával, amelynek keretében addig óriási mennyiségű ingyenpénzzel, többletlikviditással árasztotta el a bankszektort, hogy élénkítse a hitelezést, és megtörje a makacs árcsökkenési trendet.

A monetáris politikának és a japán gazdaságnak ez az extrém és várhatóan most lezáruló korszaka önmagában is érdekes elemzéseket érdemelne, számos tanulságot szolgáltatva az utókornak a fiskális élénkítés korlátairól és a defláció okozta keresleti sokkról. Ami azonban ennél magyar szempontból is izgalmasabb kérdés lehet, hogy mi lesz a lépés hatása a globális piacokra, különösen most, hogy húsz éve először a világ minden meghatározó jegybankja egyszerre szigorít.

Az elmúlt hónapokban a világ- és a magyar sajtó is elsősorban az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve politikájával igyekezett magyarázni azt a tőkekivonást, amely leginkább a kockázatos feltörekvő piacokat sújtotta. Kétségtelenül van ebben igazság, hiszen a Fed 2004 júniusa tartó és vélhetően a végéhez közeledő kamatemelési ciklusában a kezdeti egy százalékról – 17 lépésben – a múlt héten már 5,25 százalékra növelte az ottani irányadó rátát, s ez valóban elszippant befektetéseket a kevésbé biztonságos helyekről. Csakhogy más elemzők már legalább ilyen fontosnak tartják a spekuláció finanszírozási oldalán a japán források várható megdrágulását.

A jegybankok jegybankjának is nevezett BIS adatai szerint tavaly naponta 2400 milliárd dolláros forgalmat bonyolítottak le a származékos kamat- és árfolyampiacokon. Jelenleg is több százmilliárd dollárnyi nyitott pozíció van az úgynevezett „carry trade” ügyletekben, amelynek a lényege, hogy olcsó hitelből magas hozamú, de kockázatos eszközöket vásárolnak a befektetők. Az elmúlt évek globális likviditásbősége biztos hasznot hozott az ilyen alapoknak, nagy részük pedig épp a szuperolcsó japán forrásokat vette igénybe tevékenységéhez, amely azután – a komoly kockázatok ellenére – többek között Magyarországon is magasan tartotta a részvények és a forint árfolyamát.

Most változhat ez a kényelmes helyzet. Az ABN Amro becslése szerint az idén áprilisban és májusban a BoJ – a kvantitatív enyhítés korábban meghirdetett feladása következtében – mintegy 140 milliárd dollárt vont ki a japán bankrendszerből, s ez időben egybeesett a világ tőkepiacainak fokozott ingadozásával. Elhamarkodott lenne persze mindebből világméretű válságot jósolni, hiszen a ma várható japán kamatemelést is már nagyjából megemésztették és beárazták a piacok. A kényes globális pénzügyi egyensúly azonban egyre törékenyebbé válhat, ahol a leggyengébbek esnek áldozatul elsőként.

A szerző a Világgazdaság rovatvezetője