Adj, EU, katonát!

„Jelentős mértékű és széles körű részvételre” van szükség az EU részéről a libanoni ENSZ-békefenntartó erőkben. Ebben egyezett meg Romano Prodi olasz kormányfő és Jacques Chirac francia elnök a hét végén. Párizs már fel is kérte a soros elnök Finnországot, hogy „amilyen hamar csak lehet”, hívja össze a tagállamok értekezletét Libanon ügyében.

Az EU bevonása annak a párizsi taktikának a része lehet, amely megpróbálja kivédeni az USA részéről a francia kormányra nehezedő nyomást a békefenntartásnak becézett, valójában sokkal nehezebb, inkább a béketeremtéshez közelebb álló küldetésben. Washington azt szeretné, ha a franciák több ezer katonát adnának a 15 ezresre tervezett UNIFIL-be (legalább neve már van az ENSZ-missziónak), Párizs azonban csak 400 főt hajlandó küldeni mindaddig, amíg nem kapnak a kéksisakosok szélesebb jogokat a fegyverhasználatra.

Ez érthető is, hiszen például az iraki békefenntartás sem bizonyult fáklyásmenetnek, és az uniós közvélemény erre még túlságosan is jól emlékszik. (Van persze, ahol olcsóbb az emberélet. Banglades például akár kétezer katonát is adna.)

Félő azonban, hogy az EU ismét megosztott lesz. A németek például egyáltalán nem akarnak katonát küldeni, mondván, Kongóban és Afganisztánban éppen eléggé elfoglaltak. Hollandia is kizárta fegyveresei részvételét. Meglepő lenne, ha az uniós értekezlet EU-zászló alatt felvonuló kontingensben tudna megegyezni. UGy