Ajtót nyissunk vagy zárjunk?

Az év végéig dönthet a magyar kormány, hogy „nyitott ajtó politikát” folytat-e, vagy elzárkózik az újonnan csatlakozó országok, Románia, Bulgária munkavállalói elől. A dilemma nem csak magyar, most épp a britek belpolitikájából látszik, a külföldi álláskeresőkkel szembeni intézkedés kényes kérdés.

Itthon furcsa a helyzet: bár a szakszervezetek „feladata” védeni az álláshelyeket, mégis a vállalkozások hangsúlyozzák, hogy a magyar munkaerő-piaci helyzet indokolná a korlátozásokat. Szakszervezeti vélemény szerint mi, magyarok sem szeretjük, hogy diszkriminálnak minket, liberalizálni szükséges az unió álláspiacát, s ehhez nekünk is nyitni kell. A munkaadók aggódnak, ám érdekük, hogy jöjjön az olcsó munkaerő, sőt a hiányszakmákban legyen külföldi utánpótlás.

Ha minden ország úgy döntene, hogy korlátlanul megnyitja álláspiacát, mi akkor sem járnánk jól. A foglalkoztatottak egy százaléka, mintegy 40 ezer ember akar külföldön állást keresni. A munkaadói vélemény logikus, hisz a hazai cégek 6546 tartósan betöltetlen álláshelyet jeleztek a munkaügyi központoknál, így például az élelmiszer-, az építőiparnál, az egészségügynél, a fémipari posztoknál is elkelne a Romániából, Bulgáriából érkező dolgozó. Ám a korlátozás igénye is indokolt, nem lenne jó növelni a hazai munkanélküliek számát.

Az uniós csatlakozást megelőző évben 5693 munkavállalási engedélyt adott ki a magyar állam a Szlovákiából érkezőknek. Becslések szerint az idén ötvenezernél is többen ingáznak onnan. Ennek analógiájára kérdés, hogy mit kezdünk a tavaly Romániából érkező több mint 35 ezer munkavállaló többszörösével.

Sokféle szempontot kell tehát mérlegelnie a kormánynak. Lojalitás a magyar ajkúakkal szemben, a munkaerőpiac belső állapota, a hiányszakmák, sőt az eddigi statisztika is mérvadó. Egy biztos: bármilyen álláspontra helyezkedik is a kormány, nem tud majd mindenki megelégedésére dönteni.