BUX 39,900.32
0.00%
BUMIX 3,754.1
0.00%
CETOP20 1,882.05
0.00%
OTP 8,488
0.00%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
ZWACK 18,350
0.00%
0.00%
ANY 1,585
0.00%
RABA 1,085
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
OPUS 169.2
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
OTT1 149.2
0.00%
0.00%
MOL 2,970
0.00%
0.00%
ALTEO 2,390
0.00%
0.00%
0.00%
EHEP 1,200
0.00%
0.00%
0.00%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,700
0.00%
0.00%
NAP 1,220
0.00%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Árfolyamdilemmák

A vitatott filozófiájú, de lényegét tekintve jó irányba mutató stabilizációs csomag meghirdetése óta a forint árfolyama fűrészfogszerűen ugyan, de folyamatosan gyengül, a kamatok pedig emelkednek. Annak ellenére, hogy hatévnyi kihagyás után az egyensúly végre ismét a gazdaságpolitika középpontjába került, a tőkepiac reakciója kedvezőtlen. Vajon mi a pénzpiacok hálátlanságának az oka?

A folyamat megértéséhez egy furcsának ható tényt kell tudomásul vennünk. Ez pedig az, hogy a tőkepiacot alkotó devizák, kötvények, illetve részvények csak nagyon elvontan jelenítik meg a mögöttük álló országok és/vagy vállalatok fundamentumait. Amikor részvényeket veszünk, nem egy vállalatot vásárolunk, hanem „csak” papírokat szerzünk be. Ezek a cég tulajdonjogának egy részét képviselik ugyan, de mégsem többek és mások, mint papírok. Egy devizával nem egy országot veszünk, hanem különböző, pénzfunkciókat ellátó eszközök közti átváltásra fogadunk, a kötvények pedig nem egy gazdaság, illetve a hozzá kapcsolódó állam fizetőképességének a megtestesülései, csak kamatokból és tőketörlesztésekből álló pénzáramok, amelyek bizonyos körülmények között kedvező befektetésnek tűnnek, máskor pedig nem. A tőkepiac, ahogy a nevében is benne van, csak egy piac, ahol, mint a nagybani zöldségpiacon a krumpliét, a termékek, azaz a forint vagy akár a tízéves magyar állampapír árát az határozza meg, hogy éppen hányan keresik és hányan igyekeznek tőle megszabadulni. Rövid távú tőkepiaci mozgások mögött olyan „fundamentális” tényezőket keresni, mint vállalati nyereségkilátások, várható inflációs pálya vagy konvergenciajelentés, elhibázott dolog, mivel nincs másról szó, mint vevőkről, eladókról, valamint a köztük levő erőviszonyokat kiegyenlítő pillanatnyi egyensúlyi árról. A megközelítés profán, de lényeges.

Az egyensúly egyébként a közgazdasági szakma kedvenc csontja, amelynek a rágásával könyvtárnyi irodalmat sikerült már összehozni. Félreértés ne essék: azért, mert elméleti fogalomról van szó, az így adódó referenciaérték hosszú távon a gyakorlati szakember számára is rendkívül fontos iránymutatást ad, amellyel a jelenlegi árszinteket, illetve az árakra ható „gravitációs” erőket értelmezni lehet. Ugyanakkor a rövid, néhány napos, néhány hetes vagy akár éves hosszúságú mozgások interpretálása elszakad a valóságtól, ha az elméleti megfontolások hangsúlyozása miatt nem vesszük figyelembe az aktuális vételi és eladási erőviszonyokat.

A forint az elmúlt egy évben az euróhoz képest mintegy tizenöt százalékot gyengült. A hazai fizetőeszköz „újkori” történelmében ilyenre nem került még sor. Hogy az árfolyam a gyengülés előtt mennyire volt közel az egyensúlyihoz – jelentsen az bármit is –, akkor élénk viták tárgya volt. Mióta a forint jelentősen gyengülő trendbe lépett, az egyensúlyról érdekes módon nagyon kevés szó esik, pedig feltehetően soha nem volt ez a fogalom annyira fontos, mint most, amikor még becsülni sem tudjuk, hogy vajon az árfolyam hol áll meg. Egy árfolyamnak ugyanis egyszerre több egyensúlya lehet, ha más nem is, de egy reálgazdasági és a tőkepiaci mindenképpen. Az előbbit a gazdaság bizonyos tulajdonságai határozzák meg, az utóbbi a tőkepiacok vételi és eladási erőviszonyai szerint alakul ki. Az előbbi egy stabil, hosszú távon kevéssé mozgó változó, míg az utóbbi a pénzpiacok pillanatnyi trendjeinek és hangulatának a függvénye. A két árfolyam nem feltétlenül esik egybe; különösen egy kis, nyitott, ráadásul aggasztó túlfogyasztással jellemzett gazdaság esetében fordulhat elő a két érték között nagyobb diszkrepancia, az utóbbi erőteljes ingadozása mellett. A forinttal jelenleg épp az történik, hogy egy hosszabb időszak stabilitása után a tőkepiaci egyensúly, amely gyakran dominálja a reálgazdaságit, elszaladt és új helyét keresi, függetlenül attól, hogy a reálgazdaság szempontjából milyen árfolyam lenne ideális. Időbe telik, míg megtalálja a helyét, és egyelőre csak remélhetjük, hogy az az árfolyam a gazdaság minden szereplőjének meg fog felelni.


A szerző a Budapest Alapkezelő Rt. befektetési igazgatója

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek