Bajnai: "a kormány elszánt, a jövőnket nem kockáztathatjuk" - interjú

Egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben. Miközben menedzsertudásával elnyerte a fejlesztési kormánybiztosi széket, nem függetlenítheti teljesítményét a politika elvárásaitól és támadásaitól sem. Szóval miként boldogul?
Aki már volt vezető, az tudja, hogy egy ilyen munkához csak úgy szabad hozzáfogni, ha az ember alaposan és reálisan végiggondolja, hogy mi várhat rá, és mások véleményét is kikérve fejben és lélekben is felméri a várható kockázatokat és veszélyeket. Ezt a felmérést én is megtettem.

Mindegyik oldalról?
Minden lehetséges oldalról igyekeztem megvizsgálni a dolgot. Olyan emberekkel beszéltem, akiknek már volt releváns tapasztalatuk e téren, és elég közel állnak hozzám ahhoz, hogy véleményüket komolyan figyelembe vehessem. Többen felhívták a figyelmem arra, hogy elkerülhetetlenül érnek majd személyes támadások, mert ez a mai magyar politikai kultúrában rendszeresen használt eszköz. Mindezek figyelembevételével láttam munkához, de már értek kellemes meglepetések is.

Az Új Magyarország fejlesztési terv készítése, társadalmi egyeztetése során kapott-e olyan megjegyzést, amellyel felbosszantották?
Ezen a poszton az ember nem engedheti meg magának a sértődöttséget, a véleménykülönbségek a rendszer velejárói. Számtalanszor tapasztalom, hogy különböző – egyébként külön-külön jogos – érdekek feszülnek egymásnak. A fejlesztési terv azonban olyan, mint egy torta, mégpedig gigantikusan nagynak tűnő, nyolcezer milliárd forintos torta. A részérdekek felfoghatók egy-egy szeleteként, természetes, hogy mindenki a sajátját szeretné nagyobbnak látni. Ám amennyivel nagyobb szelet jut az egyik területnek, annyival kisebb lehet a többi, és akkor még nem szóltam arról, hogy egy-egy szeletre is sok jelentkező van.

Mi lesz, ha túl sok javaslatot kapnak? Mindenki számíthat arra, hogy az észrevételeit komolyan veszik, és adott esetben, ha olyan az indítványa, beépítik a tervbe?
Igen. Minden észrevételt, javaslatot komolyan veszünk, ám nem mindegyik illeszthető be a programba, sőt ezek gyakran egymásnak is ellentmondanak. Az indítványokat minden esetben összevetjük a kormány által megfogalmazott stratégiai célokkal, és az ezekkel egy irányba ható javaslatokat építjük be.

Milyen dilemmákkal szembesült eddig az egyeztetés során?
A társadalmi egyeztetés során az egyik legtöbbet vitatott kérdés, hogy inkább a fejeket tágítsuk, vagyis az emberi tudás fejlesztését támogassuk, vagy inkább a infrastruktúrát bővítsük. Sokan hajlanak az utóbbi felé, hiszen nagy a lemaradásunk, ám megfelelő humánfejlesztés nélkül aligha lehet sikeres a terv. Ezt támasztják alá az európai példák is: szemléleti-kulturális változás nélkül nincs eredményes fejlesztés. Egy ilyen szemléletváltás nálunk alapvetően az öngondoskodást, a teljesítmény tiszteletét, a normakövetést és a szolidaritást kell hogy erősítse, mert ezekben nem állunk jól. Ezeknek az értékeknek meg kell jelenniük a fejlesztési döntések hátterében is. Pályázataink mind arról szólnak, hogy ha van egy álmod, valósítsd meg, rajtad múlik. Az öngondoskodás pedig nem azt jelenti, hogy „Ön gondoskodjon rólam!”, hanem hogy segíts magadon, és akkor a külső segítség sem marad el.

Eldőlt-e már az, hogy Magyarország milyen fő célok elérésére törekszik 2007-től?
A foglalkoztatás és a növekedés a két fő cél, amely az ország előtt álló stratégiai problémákat megoldhatja, a fejlesztések révén ezekben gyorsabban kell haladnunk. A fenntarthatóság és a kohézió szempontjai pedig hosszú távon is stabillá tehetik az elért eredményeket. Ebben a célrendszerben tudunk befogadni észrevételeket és vitatkozni arról, hogy hova teszünk több pénzt. Gyakran felmerülő dilemma például, hogy a fejlesztési pólusokra koncentráljunk több forrást, hiszen azok majd húzzák maguk után a lemaradottabbakat, vagy – ahogy mások érvelnek – a leszakadó kistérségek fejlesztésére költsünk több pénzt. Mindkét érvrendszer logikus, és szerencsére a döntés sem fekete-fehér, megteremthetők az egészséges arányok e két elképzelés között. Szeptember végére, amikor a kormány meghozza végső döntését a fejlesztési tervről, megszületnek a válaszok ezekre a dilemmákra. Az azonban már most sem kérdés, hogy az elmúlt tizenöt év folyamatain fordítanunk kell, az ország nem szakadhat ketté. Hazánk minden szegletébe el kell juttatnunk a felzárkózásból fakadó előnyöket.

Röviden összefoglalva mit tart a terv legfőbb erősségének és leggyengébb pontjának?
A legfőbb erőssége az, hogy a stratégiai célokban döntés született, így tudunk fókuszálni, hogy rossz kompromisszumok mentén ne folyjon szét a pénz. Eredmény az is, hogy meg tudtunk állapodni az egyes ágazatok, régiók egymáshoz viszonyított súlyában. És hogy mi a terv leggyengébb pontja? Talán az, hogy az egyes területeken megfogalmazott rengeteg cél közötti relatív súlyok csak később, az operatív programok készítése során derülnek ki, így sokan azért bírálnak minket, hogy még mindig túl sok igényt akarunk kielégíteni. Az operatív programok és az akciótervek hamarosan ezekre a kérdésekre is választ adnak.

A kész tervet október elején kell benyújtani az Európai Uniónak.
A konzultációk után mikor kezdődnek a hivatalos tárgyalások Brüszszellel?
Ezek hivatalosan nem kezdhetők el október első felénél korábban, mert az Európai Unió a 2007–2013-as időszakra a saját stratégiai irányelveit még nem adta ki.

Vannak az EU részéről speciális elvárások Magyarország irányában?
Rengeteg. Erről szólnak az említett irányelvek. A csatlakozási szerződésben vállalt kötelezettségek alapján biztosítani kell az európai normáknak megfelelő ivóvízminőséget, ma három magyar régióban túl magas a víz arzéntartalma. Meg kell oldani az ország hulladék- és szennyvízkezelési problémáit. Ki kell alakítani a jelentősebb utakon a tizenegy és fél tonnás teherbíró képességet. Nem kötelező, de erős elvárás, hogy a nagy európai közlekedési folyosók hazai szakaszait fejlesszük.

Megítélése szerint a konvergenciaprogram biztosítja-e azokat a feltételeket, amelyek a Nemzeti fejlesztési terv sikeres végrehajtásához szükségesek?
Azt gondolom, hogy igen. A program a kormány elszántságát tükrözi, hogy helyreállítsa az egyensúlyt és megvalósítsa azokat a reformokat, amelyek az ország megalapozott, hosszú távú fejlődéséhez nélkülözhetetlenek.

Az uniós forrásokhoz biztosítva lesz a hazai hozzájárulás?
Igen. A kormány abból indul ki, hogy a jövőnket nem kockáztathatjuk, ezért a megszorítások nem érintik a fejlesztések hazai finanszírozását. Az állami önrész szerepel a hazai költségvetésben.

Hallhatók olyan vélemények, hogy esetleg zárolja a magyar pénzeket az EU, ha nem teljesítjük a konvergenciakritériumokat.
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy erre még sosem volt példa az Európai Unióban. Ha esetleg mégis elindulna egy ilyen eljárás, akkor a végén – amennyiben minden szinten megszavaznák – a kohéziós alap egy részét megvonhatnák Magyarországtól. Ez az összes közösségi forrás kevesebb mint harmadát jelenthetné. De azt gondolom, hogy a most nyilvánosságra hozott konvergenciaprogram az elmúlt tizenöt év egyik legbátrabb politikai állásfoglalása, szembenézés a saját magunkkal kötött hamis kompromisszumokkal, intézkedési terv, hogy rendbe rakjuk az ország szénáját.

És mit szól ahhoz az aggodalomhoz, hogy ha kis- és középvállalkozások nem kapják vissza azokat a kedvezményeket, amelyeket elvontak tőlük, akkor két éven belül összeomolhat a fejlesztési terv?
Ezt egyértelmű túlzásnak tartom. A fejlesztési terv fő nyertesei a gazdasági szférában a kis- és középvállalkozások lesznek. Tömegével juthatnak tőkéhez, technológiához, hitelhez, piacra jutási támogatásokhoz a következő években.

Tehát lesz elég pályázható pénz számukra?
Sokkal több lesz, mint eddig. Számszerűen 600-800 milliárd forint áll majd közvetlenül a pályázó kkv-k rendelkezésére. Ezenkívül beszállítóként, alvállalkozóként is részt vehetnek más fejlesztésekben vagy az úgynevezett nagyprojektekben.

Mekkora lendületre számít a magántőke részéről az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtása során?
A magántőke sikeres bevonásával a terv forrásai jelentősen bővíthetők, a végrehajtása hatékonyabb lehet, a fejlesztések hatásai pedig megtöbbszöröződhetnek. Ezért a magántőke bevonása számunkra stratégiai kérdés.

Hol tart a felkészülésben az intézményrendszer? Menedzserszemmel milyennek látja az itt dolgozókat?
Mindenekelőtt le kell vonnunk az I. Nemzeti fejlesztési terv tanulságait. Hatékony, átlátható, egyszerű és pályázóbarát intézményeket szeretnénk működtetni 2007-től. Kellemes meglepetés volt számomra az itt dolgozók zömének szakértelme, elkötelezettsége és lelkesedése. Ha ezt az erőforrást jól szervezzük meg, akkor a terv sikeres végrehajtásának az egyik legfontosabb eleme máris adott.

1991: megszerzi közgazdászdiplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán, Diploma Pro Universitate díjjal

1991–1993: a Creditum pénzügyi tanácsadó cég munkatársa

1993: szakmai gyakorlat Londonban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál

1993–1994: az Eurocorp Nemzetközi Pénzügyi Rt. tanácsadója

1995–2000: a CA IB Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatója, majd 29 évesen vezérigazgató-helyettese

2000–2005: a Wallis Rt. vezérigazgatója

2005–2006: a Budapest Airport elnöke

2006: fejlesztési kormánybiztos a Gyurcsány-kormányban

Magánügy. Munkája mellett minimális a szabad ideje, ennek zömét tizenegy éves lányával és nyolcéves fiával tölti. Emellett megpróbál időt szakítani a focira, mert – ahogy fogalmaz – ez a nagy hobbija: csapatával részt vesznek a Budapest Bajnokságban.

1991: megszerzi közgazdászdiplomáját a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán, Diploma Pro Universitate díjjal

1991–1993: a Creditum pénzügyi tanácsadó cég munkatársa

1993: szakmai gyakorlat Londonban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál

1993–1994: az Eurocorp Nemzetközi Pénzügyi Rt. tanácsadója

1995–2000: a CA IB Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatója, majd 29 évesen vezérigazgató-helyettese

2000–2005: a Wallis Rt. vezérigazgatója

2005–2006: a Budapest Airport elnöke

2006: fejlesztési kormánybiztos a Gyurcsány-kormányban

Magánügy. Munkája mellett minimális a szabad ideje, ennek zömét tizenegy éves lányával és nyolcéves fiával tölti. Emellett megpróbál időt szakítani a focira, mert – ahogy fogalmaz – ez a nagy hobbija: csapatával részt vesznek a Budapest Bajnokságban.

-->